Törőcsik András kálváriája hat éve tart. A korábbi 45-szörös válogatott labdarúgó második agyműtéte, vagyis 2014 óta él különböző otthonokban. Jelenleg a Budakeszin található Honvéd Rehabilitációs Intézet lakója, ahol azonban látogatási tilalom esetén nem edzhet a masszőrével. Törő állapotáról a Nemzeti Sportnak beszélő Pintér István elmondta, ha nincs foglalkozás, akkor csak fekszik a 65 éves futballista. „Ezzel Andris is csak ellustul, pedig a mozgás életben tartja.”

A hajdani klasszis futballistának akadnak segítői, ám még így, velük együtt is meglehetősen nehéz a betegségben szenvedő ápolása és a gyógyítás finanszírozása. Sokunk közelében akad olyan egykori sportoló, aki hasonló egészségi és/vagy megélhetési gonddal küzd. A támasznyújtás számtalan lehetősége közül egyik, a jótékonyságban élenjáró honfitársunk a kalapozást választotta, ám annak diszkrét formáját. A probléma ugyanis összetett, mert nem feltétlenül örül a hajdan istenített játékos, ha értesül sanyarú helyzetéről a nagyközönség, nem tudván, mi vezetett oda, hogy a létminimum alatt tengődik. Elkerülendő a megalázó helyzetet kérni nem mer, vagy nem akar, ám ennek híján a megoldás is távoli.

„A hathatós segítség az lenne, ha a klub vagy a szövetség törvénybe foglalt szervezett keretek között járadékot utalna a rászorulóknak. Amíg ez nem történik meg, addig a támogatottak máról holnapra élnek.” A Törőcsikről készített riportban olvasható rész általános érvényű. Az alkalmi jellegű adományok tüneti kezeléssel érnek fel, miközben jár a köszönet, aki hajlandó áldozni a célra. Az elfeledett futballnemzedék tagjai közül jó néhányan nehezebb időszak elé néznek.

A koronavírus-járvány terjedése miatti korlátozó intézkedések miatt több odafigyelést igényelnének. Miközben egyéb téren is van bőven teendő, éppen ők, az elesettek szorulnak még inkább háttérbe. A tavasszal ránk tört vírus első hullámának kezelése során az összefogás emberéleteket mentett. A csodát lehet várni, de jobb elébe menni a történéseknek, megelőzve a nagyobb bajt.

Törő és (sors)társai egész egyszerűen nem maradhatnak magukra!

A koronás szigorítások közepette most sokan az Álmok kapujának számító magyar–izlandi Eb-pótselejtezőre összpontosítanak. És ez így van rendjén. Az ünnepnap (netán nemzeti gyásznap…) után azonban úgy lenne helyes, ha több jutna azoknak, akik egykor nemcsak a küszöbön léptek be, de valóra is váltották álmainkat.