Egyszerre papírforma és szenzáció: Böde Dániel gólt lőtt a Ferencváros színeiben! Papírforma, mert évek óta a Fradi futballcsapatának leghatékonyabb játékosa, ki más csikarta volna ki a tavaszi rajton, múlt szombaton a Honvéd elleni 1-0-s győzelmet, ha nem ő? És egyben mégis szenzáció, hiszen tavaly decemberi – a Mezőkövesd elleni bajnoki 61. percében történt lecserélése utáni – dühkitörése miatt úgy tűnt, amíg Szerhij Rebrov az FTC vezetőedzője, ő ott a szó szoros és átvitt értelmében sem rúg labdába.

Azért szép történet ez, mert egy többszörös hibából kialakult szerencsétlen helyzet feloldásához minden érintett a legjobb énjét adta. Ez pedig mifelénk – messze nem csak a futballunkra gondolva – nem általános gyakorlat.

Böde a régi típusú, közülünk vétetett, hús-vér magyar labdarúgó, akit nem csak a góljaiért lehet szeretni;

kortársai többségével szemben, akik egyetlen emlékezetes, idézhető mondatot sem hagynak maguk után örökül, az ő „ami a szívemen, az a számon” típusú kommunikációja ma már ritka kivétel. Egy ideig nyelte, hogy aktuális trénerei rendre igazoltak elé egy csatárt, akiről hónapok alatt kiderült, hogy nem jobb nála, de addig többször is a padról beszállva kellett ezt bizonyítania. Míg egyszer elszakadt nála a cérna, a legrosszabbkor. Mert jelenlegi mestere, Rebrov, Sevcsenko egykori ékpárja extraklasszis volt, nem kell egy magyar „alkalmazottja” lelki előéltével törődnie, ráadásul pár hónapja érkezett, még nem ért meg benne, mi a Fradi múltból táplálkozó misztikuma, és miért őrzi ezt napjainkban leginkább Böde. Rebrov ráadásul Lobanovszkij-tanítvány, és a hajdani ukrán-szovjet edzőfejedelem hasonló kirohanásért nem a tartalékok közé, hanem Szibériába száműzte volna a lázadót.

Ahonnan sokkal nehezebb lett volna visszatérni. Így viszont Böde Dániel a januárt ismét az első kerettel dolgozhatta végig, a dacoskodás, az önsajnálat helyett edzője szerint is leszegett fejjel és keményen hajtott, és ez megtette a hatását.

Kegyvesztettségéből visszakapaszkodva február 2-án, a mérkőzés 76. percében újra a Groupama Aréna gyepére léphetett, és hat percre rá kibrusztolta, bevágta a győztes gólt. Majd a Honvéd-kapu mögötti B-középhez rohant, és kiüvöltötte magából az előző hetek görcseit.

Nem hallottam, mit mondott, nem is érdekel. Nyilván nem átkozódott, de ettől még szerintem Rebrovnak sem feltétlenül szükséges minden fordulatát lefordítani.