Erős a gyanúm, hogy a nyári olimpiák műsorából a hagyományos sportágak közül a súlyemelés tűnik majd el először. Bár az öttusának is rezeg a léc, ott azért próbának haladni a korral (még ha olykor tévútra is mennek), már lézerpisztollyal lőnek, a vastárcsák világában azonban nincs efféle mozgástér. Az se tesz jót a sportágnak, hogy az idei világbajnokságon a hatvan aranyéremből huszonkilencet Kína nyert, a második legeredményesebb Észak-Koreának kilenc elsőség jutott, majd a grúzok és az örmények következtek a rangsorban. A száznyolcvan éremből az Európai Unió tagállamai csupán kilencet – két ezüstöt és hét bronzot – kaparintottak meg.
S ha már az idei vb-ről beszélünk, alighanem példa nélküli a sporthistóriában, hogy a házigazda – jelesül Thaiföld – egyetlen versenyzőt sem indíthatott, mert tömeges doppingesetei miatt büntetésben van. A nyáron besározódtak az oroszok is, hét emelőjüket tiltották el.
Úgy tűnik, a dopping kiirthatatlan rákfenéje lett a súlyemelésnek,
ez is rengeteget ront a megítélésén.
Bizony, mi is pironkodtunk már eleget. Az az élversenyzőnk éppenséggel hivatalosan most nem követett el doppingvétséget (korábban igen), aki az utolsó pillanatban sérülésre hivatkozva lemondta az idei vb-részvételt, ám utóbb kiderült, hogy a Magyar Antidopping Csoport vezetője megkérte a magyar szövetséget, függesszék fel az illető versenyzési engedélyét, mert „problémás” a biológiai útlevele…
A mostani írásunkat azonban a múlt hét végi felnőtt magyar bajnokság ihlette. Oroszlányban a férfi 55 kg-ban a 16 éves Bimbó Brendon Ronaldó győzött a három induló közül (jaj!), másik végletként 109 kg-ban a negyven évesen is aktív szövetségi kapitány, Gyurkovics Ferenc 83 kilogrammal előzte meg az ezüstérmest. A nemzetközi mezőnyben persze ma már a fasorban sem lenne. Ami nagyjából igaz valamennyi versenyzőnkre, leszámítva a riói olimpián tizedik helyezett Nagy Pétert, valamint még a gyengébb nem képviselői között akad egy-két tehetséges lány. A tapasztalat azonban nem azt mutatja, hogy hosszú évekre megragadnak majd a sportágban.
Ezen persze ne csodálkozzunk. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett Földi Imre, az 1972-es müncheni olimpia bajnoka 56 kg-ban, vájártanulóként már hatvankilós csillekerekeket emelgetett a feje fölé – a 150 centiméteres termetével. De ma már nem nagyon vannak bányáink és vájáraink is alig, és ha vannak is, eszükbe sem jut súlyemelésre adni a fejüket.
