Nem tudok Marco Rossi bőrébe bújni, de kettős érzések kavaroghatnak benne ezen a napon. Egyrészt, ugye, ma mindenképpen bekerül a neve a magyar labdarúgás aranykönyvébe, hiszen az új Puskás Aréna megnyitóján az ő neve áll szövetségi kapitányként a válogatott élén. Másrészt eddigi pályafutása legfontosabb mérkőzése lesz kedd este Wales ellen idegenben, ahol eldől, hogy ebben a gyönyörű stadionban a magyar nemzeti csapat fut ki a gyepre az Eb-n, vagy valamelyik szomszédos ország érezheti majd hazai pályának a nekünk mindenképpen szent gyepet. (Persze a Nemzetek Ligája még szolgálhat vigaszágként.)

Rossi tehát gondban lehet, hiszen itt van ez a történelmi este, ahol az Uruguay elleni barátságos mérkőzés eredményét éppen annyiszor írják majd le az újságírók a következő évszázadban, ahányszor szóba kerül maga a stadion. Ráadásul

68 ezer magyar szurkoló időtlen idők óta nem drukkolt egy helyen a fiúknak.

Ha a csodálatos stadion „játszana”, nem is lenne gondjuk az eredményre, de a magyar nemzeti színekben pályára lépő fiúknak kell beteljesíteniük az ünnepi hangulatot, mégpedig a szupersztárok egész sorát felvonultató „uruk” ellen.

S hogy Rossi problémái tovább gyarapodjanak, a védelemből hiányzik majd Willi Orbán, Kádár Tamás és Korhut Mihály is. A sérülések és eltiltások miatt így kell hát összeállítani a csapatot, mégpedig arra is kínosan ügyelve, hogy újabb sérülés ne történjen a Wales elleni élet-halál harc előtt, és maradjon bőven energia a kulcsemberekben arra a mérkőzésre is.

Ami pedig a kapitány szemszögéből a legszörnyűbb az egészben, hogy mindezek az „apró” nehézségek egyáltalán nem érdeklik a szurkolókat. Ők győzelmet akarnak látni mindkét meccsen. Talán abban sem tévedek nagyot, hogy ha ma este égés lesz a vége, akkor a stadionépítési program ékkövének szánt nemzeti aréna avatójának másnapján sok kritikus kezdi majd azzal a tudósítását, ezeknek a srácoknak inkább a libalegelő való, nem egy európai futballszentély. S ugyanez lesz a helyzet szerda reggel is, ha a pénteki eredmény elfogadható, de elbukik a csapat az utolsó akadályon.

Hatvanhat éve, a régi stadionban válogatottunk első mérkőzésén 80 ezren nézték a svédek elleni, döntetlennel zárult meccset és hangos füttyszóval jutalmazták az Aranycsapat produkcióját. Puskásék következő meccse a legendás 6:3 volt a Wembley-ben… A magam részéről most kiegyeznék egy iksszel, aztán Wales ellen döntetlen állásnál az utolsó percben tuszkoljunk be egyet. Már csak az új Puskás Aréna iránt érzett tiszteletből is…