Számoljunk le egy közhellyel egy másik közhellyel! Gondolom, mindenki ismeri azt a megközelítést, hogy a magyarok meg vannak átkozva, mi mindig elbukunk a hajrában, így csak mi tudunk veszíteni – ami természetesen jókora nagy marhaság. Amikor a magyar sport történelméből felsoroljuk azokat az eseményeket, amelyeken a mieink nyert helyzetből a végén veszítettek, csak a csőlátásunkat bizonyítjuk. Ezt a teljes oldalt teleírhatnánk olyan történetekkel, amelyek éppen az ellenkezőjéről szólnak, a hősies, utolsó percekben kiharcolt diadalok sora talán hosszabb is a kudarcokénál.

Magyaros mentalitás, beletörődés, beijedés, kishitűség – ilyeneket szokás emlegetni, szerintem roppant igazságtalanul. Van ilyen és van olyan meccs, ám valamiért az emlékezetünk mintha jobban megőrizné a látványos összeomlásokat, mint a feltámadásokat.

Könnyű kitalálni, mindez most a csütörtöki Európa-bajnoki pótselejtező okán jön elő, amelyen az utolsó percekben fordítva sikerült nyerni, és ezzel kijutni a jövő nyári kontinenstornára. Így van, ez igazán ékes bizonyítéka volt annak, hogy szamárság vesztes magyar lélekről beszélni, még akkor is, ha a magyar válogatott egyik gólját egy a nyelvünket nem is beszélő francia szerezte, a védelemben pedig egy magyar származású, de Németországban nevelkedett, magyarul szintén nem tudó futballista játszott tanári módon, és akkor még nem is szóltunk az olasz szövetségi kapitányról.

Ez ugyanis ízig-vérig magyar csapat volt, és küzdött, hajtott, harcolt körömszakadtáig, aminek aztán, mint egy szép mesében, meg is lett az eredménye.

Szóval jó lenne végre elhinni, hogy bennünk is itt van a győztes mentalitás, csupán szabadon kell engedni, és felejtsük el az erről szóló nagy közhelyeket. Ebben segíthet egy másik, nevezetesen az, hogy annak van szerencséje, aki megdolgozik érte. Ez ugyanis igaz, és ha elhisszük, már csak egy lépés eljutni ahhoz a győztes lélekhez. Vissza a válogatotthoz: szerencséje volt? Hát persze. Már azzal is, hogy a Nemzetek Ligájában egyáltalán játszhatott még az Eb-részvételért, aztán Bulgáriában, majd most, Izland ellen is, elég csak az egyenlítő gól előtt számunkra jó helyre pattanó labdára gondolni. Ám ezekből a helyzetekből a magyar válogatott nem véletlenül jött ki jól, minden esélyt megadott a szerencsének, hogy az mellé állhasson.

Most pedig készülhetünk az Eb-re. Újabb közhely: hazai pályán győzelem a franciák és a portugálok ellen, idegenben jó az iksz a németekkel. Egyszerű.