Van egy háromszoros olimpiai bajnoknőnk, aki kifelé az Iron Lady, a magánéletben Hosszú Katinka. Az Év Sportolója díjat az utóbbi évtizedben gyakorlatilag monopolizáló úszófenoménnak két személyisége van, bár skizofrénnek még véletlenül sem nevezném, hiszen tudatosan építette fel márkáját, és szinte hermetikusan el tudja különíteni egymástól a két énjét. Valójában nem is biztos, hogy van átjárás a kettő között.

A média, a külvilág felé úgyszólván mindig az Iron Lady mutatkozik.

A céltudatos, a hideg fejű, a mindent pontosan kiszámító profi sportoló és üzletasszony. A családjának, az aktuális partnerének átlényegül Iron Ladyből Hosszú Katinkává. Újságíróként többnyire csak az előbbivel találkozunk eredményhirdetések, vegyes zónabeli protokollinterjúk, üzleti jellegű sajtótájékoztatók alkalmával.

Kegyelmi pillanatok, amikor lehull a lepel, lepereg a máz, nagyon ritkán adódnak. Szerda egy ilyen nap volt. Hosszú Katinka izgalmas performanszra hívta az újságírókat. Egyik szponzora rendezésében úszóversenyt hirdetett a médiamunkások között, majd annak befejeztével a Duna Aréna jakuzzijában, buborékok pezsgése közepette öt-öt percet adott néhányunknak, akik interjút akartak készíteni vele.

Nem tudom, a langymeleg víz tette-e, vagy a páradús, bódító levegő, de amikor megkérdeztem, vajon a medencében eltöltött negyedszázad után az úszás még mindig szenvedély-e, vagy inkább már munka, nem a protokollválaszt kaptam. Mindkettő, mondta a bajnoknő, de Kvangdzsuban, a júliusi vb-n valami furcsát tapasztalt a 200 vegyes döntője előtt. Nem izgult, nem szökött az egekbe az adrenalinszintje, nem borult el az agya, mint régen. Szinte kívülállóként nyerte meg nyolcadik világbajnoki aranyérmét. Meg is ijedt önmagától, hogy talán már nincs rá olyan hatással az úszás, a versenyzés, mint azelőtt. A 400 vegyes döntőjére ugyan visszatért a régi, kellemes borzongás, de a kétely már befészkelte magát a szívébe.

Ha azt hittük, hogy az aranyérem- és világcsúcstermelő robot a végtelenségig működik, nem biztos, hogy jól gondoltuk. Hiába a tudatosan kialakított dupla személyiség, egy idő után a kettő összecsúszik, hiszen egy és ugyanazon emberről van szó.

Azért, ha egy mód van rá, legalább július 29-éig még tartson ki a kettős szereposztás. Tudniillik akkor rendezik a Tokyo Aquatics Centre-ben Katinka utolsó olimpiai számát, amelyben indulhat, a 200 méter pillangó döntőjét. Nem lennénk szomo­rúak, ha az eddigi három mellé még két-három olimpiai aranyat odatenne a bajnoknő. Aztán hadd jöjjön a magánélet!