Meg azért is, hogy a hatvan felé közeledve még rendszeresen védhet. A labdarúgó megyei III. osztály Tamási-csoportjában szereplő Újpetre csapatának kapusa, amellett bólyi színekben játszik az MLSZ országos kispályás veterán bajnokságában, szerdánként pedig focizik teremben Siklóson a haverokkal. Edzésre nem jár, úgy véli, hogy az egy hétközi siklósi játék éppen elég neki.
Negyvenhárom éve futballozik, a Pécsi Postásban kezdte, aztán megfordult az újpetrei, a mároki, a siklósi, a nagyharsányi, a bükkösdi,a villányi, a kémesi együttesben, a Honvéd Steinmetz SE-ben is, a PVSK-ban pedig csapattársa volt annak idején többek között Stájer Istvánnak és Kaszás Lajosnak. Soha sem állították ki, sárga lapot is alig kapott. A nemrég befejeződött idényt végig védte az Újpetrében, mind a 27 bajnokin kezdő volt.
– Az utolsó fordulóban Kölkeden léptünk pályára, kikaptunk 3-0-ra, de nem tudtam, hogy miért néznek rám az ellenfél játékosai a lefújás után ferde szemmel
– mesélte Sáfárik. – Aztán kiderült, hogy azért, mert az idényben megszerették volna rúgni a 100 gólt. Ezt azonban sikerült megakadályoznunk, meg kellett állniuk 99-nél. Többek között azért, mert volt néhány jó védésem. Egy évig még szeretnék játszani, aztán ha betöltöm a hatvanadik életévemet, akkor majd visszavonulok. Szerencsém volt, mert súlyosabb sérülés nem ért eddig a pályafutásom alatt. Remélem, hogy ez így marad a továbbiakban is.
Hívásunk egy siklósi iskolában érte, ahol a büfét vezeti.
– Harmadik éve csinálom ezt, nyáron pedig, amikor szünet van a suliban, a barátom cégénél sofőrködöm, buszt vezetek, sokszor külföldre is kell menni.
Három fia van, a középső 24 éves, futballozott a harkányi gárdában, ám most már csak annyi a kapcsolata a labdarúgással, hogy a srác letette a játékvezetői vizsgát és bíráskodik a meccseken.