– Négy évvel ezelőtt szerződött el Pécsről Németországba, ahol lépésről lépésre halad a ranglétrán. Két esztendővel ezelőtt megnyerte a harmadosztályt, idén pedig a második vonalban játszott döntőt. Csalódott, hogy nem lett meg az újabb bajnoki cím?
– Nagyon közel voltunk a bajnoki címhez, és természetesen jó lett volna megszerezni, de csalódottságról semmiképp sem lehet beszélni – mondta lapuknak a 22 éves irányító, aki a német kaland előtt Pécsett, a Rátgéber Akadémián pallérozódott, s a magyar utánpótlás-válogatottaknak is a tagja volt. – A szezon előtt a rájátszást, azaz a legjobb nyolcba jutást tűztük ki célul, így ez a második hely óriási eredménynek számít. Igazi csapatmunka volt! Nagyon jó a társaság, a pályán és azon kívül is remekül megértjük egymást.
– A második hely egyben azt is jelentené, hogy a Nürnberg feljut a Bundesligába, szóval a német élvonalba.
– Így van, ezt jelentené. De mint a napokban megtudtam, a klub sajnos nem felelt meg a követelményeknek, s nem kapta meg az engedélyt, így jövőre is a másodosztályban szerepel majd.
– Önnel együtt?
– A szerződésem lejárt, és nagyon szeretnék a Bundesligában játszani. Én mindig kis lépésekben gondolkodom, és ez a lépés most a német élvonal, ahonnan nagy örömömre már érkezett megkeresés. Egyelőre még várom az ajánlatokat, semmitől nem zárkózom el, de már négy éve Németországban élek, így egyértelműen a Bundesligát preferálom.
– Testvére, Pongó Máté kiváló játékkal magyar bajnoki bronzéremig repítette a PVSK-Veoliát. Nem fordult meg a fejében, hogy milyen jó lenne most a bátyjával együtt ünnepelni ezt a sikert?
– Amikor tudtam, kimentem a Pécs meccseire, ahol elképesztő hangulat uralkodott. Megmondom őszintén, nagyon szívesen beszálltam volna pár percre. Végigkövettem a PVSK szereplését és nagyon szorítottam nekik. Testvérem játéka egyre magabiztosabb, és sokat lépett előre ebben a szezonban. Még egy évet biztosan marad, s remélem, a következő idényben az Európa-kupában is megmutatja, hogy válogatott szintű kosárlabdázó.
– És Pongó Marcellt mikor látjuk a magyar élvonalban?
– Ahogy már mondtam, semmitől sem zárkózom el. De amíg fiatal vagyok, és van rá lehetőségem, addig inkább légiósként képzelem el magam. Szeretnék a lehető legmagasabb szinten kosarazni.
– Ami a válogatottságot is jelenti?
– Szerencsére arra már nem kell sokat várnom, hiszen most először behívtak a felnőttválogatottba. Július közepén megkezdjük a felkészülést, majd edzőmérkőzéseket is játszunk. Már nagyon várom, hogy pályára lépjek címeres mezben.