E heti szavazásunkban arról kérdeztük az olvasókat, hogy a zöld-fehérek BL-csoportját látva mire számíthatunk Rebrov fiaitól.
A csapat magabiztosan hozta a selejtezőkörös meccseket, és valljuk be, nem sokan számítottak rá, hogy lelépik idegenben a Celticet, majd utána a Groupamában visszavágnak a Dinamo Zagrebnek a tavalyi búcsúztatásért.
A norvég bajnok, Molde elleni kinti meccsen volt egy félórás összezuhanás, de ezen kívül nagyon nem lehet panasz sem a szurkolók részéről, sem a vezetőség felől. Sőt! Azt kell mondanunk, le a kalappal az előtt, amit az ukrán edző két év alatt véghezvitt.
Szóval Djurgarden, Celtic, Dinamo, Molde pipa, Barcelona, Juventus, Dinamo Kijev? Ez már elég nagy kérdőjel, ráadásul oda-visszavágós rendszerben, míg a selejtezőkörben csak a norvégok ellen kellett így bizonyítani. Ez az eredményből persze semmit sem von le.
A szavazók legkisebb arányban (14%) arra voksoltak, hogy „Felvesszük a harci díszt, mindenkinek nekimegyünk!”. Erre azért van nagyon kicsi esély, mert tudva az ellenfelek kvalitásait, nem akarunk úgy kinyílni, hogy Dibusz egy golyószóróval találja szembe magát a meccseken. Azért a katalánokat nehéz lenne összehasonlítani a Djurgardennel, Griezmann is picit élesebb a kapu előtt, mint Kujovic.
Aztán itt van az, hogy az eredmény csak másodlagos szempont, a sorsolás legfontosabb hozadéka az, hogy hazánkba látogat klubcsapatával Messi és Ronaldo is. Ezt a két embert aztán bemutatni nem kell senkinek, sorra döntenek meg minden rekordot, és egyértelműen korunk legjobb játékosairól van szó, de az is lehet, hogy egyszer majd őket nevezik a futballtörténelem két legnagyobbjának. Persze, ezen vitatkozni lehet, párhuzamot vonni pedig felesleges olyanokkal, mint Puskás, Pelé vagy Maradona. Más kor, más foci, elképesztően sokat változott a játék képe, ők egyszerűen csak zsenik. Talán abban lehet különbség, hogy ki csinálja zsigerből, és ki tesz bele elképesztően sok munkát, hogy azzá váljon, aki. De az eredmény azonos, vagy közel azonos lesz, és a számok döntenek. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Barcelonát és a Juventust is a Puskásban fogadhatja a Fradi, és noha az FTC vezérigazgatója, Orosz Pál is arról beszélt, hogy a legnagyobb eredményeket a Groupamában érte el a csapat, az az élmény mégis minél több magyarnak kijár, hogy élőben láthassa ezeket a klasszisokat.
Szavazóink közel egyharmada érzi úgy, hogy „A Dinamo ellen van esélyünk, a többi nem a mi szintünk”. Ezzel valószínűleg nemcsak ez az egyharmad ért egyet, hanem mindenki más, hiszen senki nem vetemedne arra – még a legnagyobb fradisták se –, hogy egy lapon emlegessék a sasokat a katalán vagy a torinói sztárcsapattal. Az ukránok is papíron jobb és értékesebb csapatként képviseltetik magukat a csoportkörben, de hát ebből kiindulva miért nem a Celtic vagy a Dinamo játszhat majd velük? Az elmúlt selejtezőszakasz is bizonyította, hogy a pályán bármi megtörténhet, ott 22 játékos van, meg egy bogyó, amelynek halvány lila gőze nincs róla, hogy hány milliós lábak rugdossák. Aztán ahogyan és ahova célt ér, ott már kiütközhet a különbség. Egy szó, mint száz, a Kijev ellen támadóbb, erőszakosabb focit is pályára álmodhat Rebrov.
És a végén elérkeztünk a legfontosabb üzenethez, amely a voksok 39%-át is begyűjtötte, hogy „Leégés itt nem lehet, ez már jutalomjáték”. Ehhez nem is lehet mit hozzáfűzni, azt a munkát, amit elvártak a játékosoktól, maximálisan teljesítették, sőt
a képzeletbeli létrán még egy plusz lépcsőfokkal is továbbléptek, és nemcsak a nézőknek, szurkolóknak szereztek örömet, hanem önmaguknak is, hiszen ezzel, ami előttük áll, egy álmuk válik valóra.
Borítókép: A ferencvárosi Ihor Haratyin (háttal) és Sigér Dávid ünnepli a csapat győzelmét a Bajnokok Ligája selejtezőjének harmadik fordulójában játszott Ferencváros–Dinamo Zagreb-mérkőzés végén a Groupama Arénában 2020. szeptember 16-án