– Erdélyből érkezett. Akkor már vége volt a Ceausescu-érának, mi hozta el mégis?
– Aktív részese voltam a magyarság identitásáért folytatott tömegmegmozdulásoknak, sőt fotóztam is a nagyobb eseményeken. Volt egy pillanat, amikor bennfentes jóakaróim megsúgták, most jobb, ha eltűnök.
– Marosvásárhelytől messzire jutottak. Miért Pécs lett a cél?
– Egyrészt kíváncsiságból, mert nagyapám a II. világháborús határnyitáskor Pécsett volt vezérigazgató, de ennél is fontosabb volt, hogy itt ígértek átmeneti szállást és kapcsolatokat. Aztán hamar lett állásom is, így itt ragadtunk.
– A népmesei „Három Fia” Alkotóműhelye 15 éve működik.
– Fiaimmal indítottuk, mivel gyerekkoromtól faragtam játékokat, figurákat. Keményfából készült minden, hogy tartós legyen. Fűrésszel, gépi csiszolással indítva késsel faragtuk tovább, és végül kifestettük. Ősi, naiv művészet ez. Hamar népszerű lett a termék, de ebből a család nem tudott megélni, így fiaim újítottak: a nagyobbik most a szigetvári várnagy, a kisebbik pedig segédápoló.
– Most Hosszúhetényben dolgozik. Hogy került oda a műhelye?
– Tavaly ősszel leégett a Kisdeindolban mindenem. Gépek és kész játékok is, egy zárlat következtében. A kisebbik fiamnál egy fáskamrában folytattam, ismerősök segítettek hozzá néhány masinához. Itt, Hosszúhetényben szeretném új alapokon folytatni a munkát.
– Melyek a sikerjátékai, a büszkeségei?
– Készült egy betlehemesünk forgó színpadon, aztán a csodaszarvas üldözése is népszerű lett, miként a nyolcvan huszárunk is, de az erdei és házi állatainkat is sokan keresik.
– Fiatalokkal is foglalkozik.
– Erdei iskolákban mesélünk a honfoglaló magyarok fegyverzetéről, ruházatáról, melyekhez fakardozós és íjászbemutatókat is tartunk. Baranyai várkutatásokat is végeztünk, makettek születtek hozzá, és a korabeli történeteket is megírtuk.
– A munkája a hobbija is egyben?
– Nem egészen. Világéletemben nagy motoros voltam, és van egy Kawasakim meg egy Yamahám, azzal járjuk a feleségemmel a környék gyógyfürdőit.