– Csodagyereknek számított? Hiszen már 4,5 évesen zeneiskolás volt, hegedült, zongorázott, szolfézsból és zeneelméletből 15, karvezetésből 16 esztendősen fejezte be a középiskolát, sőt, zeneszerzést is tanult.
– Egyszerűen csak érdekelt minden, amit a zenéről tudni lehet. Édesanyám a Baranya Megyei Könyvtár Zeneműtárát vezette, édesapám a Pannon Filharmonikusok ütőse és a Pécsi Ércbányász Koncertfúvószenekar karmestere volt, nálunk a zenéről szólt minden. Ugyanakkor soha nem éltem meg presszióként a zenével foglalkozást és nem is untam meg: a Zeneakadémián is több szak óráit látogattam.
– Zongoraművészként neves hazai kamaraegyüttesekkel, a Trio Duecento Cordével és a THReNSeMBle-lal járta a világot, ám ez pár éve befejeződött. Miről szól most az előadói tevékenysége?
– Többnyire olyan koncertekről, amilyent tavaly ősszel a pécsiek is hallhattak: szólót játszom zongorán, szólóénekesekkel vagy hangszeresekkel kamarázom, valamint előadást tartok a bemutatott zeneművekről.
– Zenetudósként mi a fő kutatási területe?
– Az előadóművészet története, valamint főként a magyar hanglemezgyártás, a hangfelvételek története.
– Lehet azt tudni, hogy mennyiben játszott másként Paganini és egy mai hegedűszólista?
– Azt, hogy ki a jobb, nem érdemes firtatni. Az viszont biztos, hogy régen nagyon más volt a játék. Paganinit ugyan – sajnos – nem hallhatjuk hegedülni, de a száz évvel ezelőtti kiemelkedő hangszerszólistákról már vannak hangfelvételek. A mai zenészekhez képest ők egészen másképp muzsikáltak. Egyedibbek voltak. Nem játszottak hiba nélkül, ám ez akkor belefért. Ma sokkal precízebb, technikailag tökéletesebb, de sokszor sajnos uniformizáltabb is az előadóművészet.
– Van még motivációja, hiszen szinte minden elérhetőt megtanult már?
– Azt gondolom, kihívás mindig lesz, s úgy érzem, rengeteg dolgot meg kell még ismernem. Az utóbbi hónapokban például Goethét olvastam nagy élvezettel. Az irodalom, a művészettörténet, sőt a zene terén is nagyon sok mindennel nem vagyok még tisztában.
Tanít a Zeneművészeti Egyetemen
Dr. Szabó Ferenc János 1985-ben született Pécsett. Az Egyetem utcai általánosba járt, a Művészeti Szakközépiskolában érettségizett. Hegedülni tanult, 9 éves korától zongorázik, elvégezte a Bartók Konzervatóriumot, a Zeneakadémián diplomázott zongoraművész-tanári szakon, majd DLA címet is szerzett 2012-ben. Zenetudományból 2018-ban doktorált, közben a Grazi Zeneakadémián is tanult kamarazene szakon. Adjunktus a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének Tanszékén. Felesége Peternák Anna festőművész, aki a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban dolgozik.