Egy komoly betegségről, a pikkelysömörről szól Balázsy Panna Szandra-sorozatának új mesekönyve, amelyet nemrég mutattak be a Pécsi Pagony könyvesboltban. A történet szerint a főhős, Szandra nagymamája küzd ezzel a fájdalmas és gyógyíthatatlan betegséggel, a kislány pedig orvosokkal és sorstársakkal beszélget, hogy minél többet megtudjon róla. A téma sokakat érint, hiszen Magyarországon 150–200 ezer embert érint a pikkelysömör.
– Ebbe az új epizódba szándékosan csempésztem bele egy gyerekeknek szóló könyvben talán szokatlan szálat.
Egy olyan betegségről akartam nyíltan beszélni, ami sokakat érint, fiatalokat és idősebbeket egyaránt, és ami sajnos bujkálásra, titkolózásra késztetheti a betegeket – mondta Balázsy Panna, aki közelről ismeri a pikkelysömört, hiszen családjában is van érintettség. – Fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel mindenről beszéljünk, és ne legyenek tabuk. Szerintem ez a kulcsa annak, hogy a srácok nehezebb ügyeket is fel tudjanak dolgozni.
Egyre több gyermekkönyv foglalkozik ma már olyan kérdésekkel, amiről egyébként nehéz beszélni. Mind magyar, mind külföldi írók érintették már a gyász, a válás vagy a fogyatékosság kérdését, egy pécsi tanítónő pedig az örökbefogadásról írt történeteket. Szinte nincs olyan téma, amit ne dolgoztak fel volna.
Az írók, akik sokszor gyakorló anyukák vagy apukák, az elmúlt tizenöt-húsz évben egyre inkább kezdenek elszakadni a hagyományos meséktől. Olyan dolgokról is írnak, amik eddig nem voltak jellemzőek, kezdve például a pisiléstől az olyan komoly témákig, mint a családon belüli erőszak vagy gyermekkori félelmek feldolgozása. A tabutémák azonban sosem voltak ismeretlenek a meseirodalomban.
– Az adott kor problémái mindig megjelentek valahogyan a kicsiknek szóló történetekben – tudtuk meg Méhes Károlytól, aki maga is több gyermekkönyvet írt már. Példaként Jancsi és Juliska jól ismert történetét hozta fel, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a szülők ellökik maguktól a gyerekeket, és egy boszorkával kell együtt élniük. De Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében is megjelenik már, hogyan közösítenek ki vagy aláznak meg valakit.
– Átvitt, szimbolikus értelemben tehát a klasszikus mesékben is megjelentek komoly kérdések – szögezte le az író. – A mostani könyvek abban mások, hogy a témákat inkább a hétköznapokba helyezik át, olyan környezetbe, ami ismerős a gyermeknek.
Egy sűrű, sötét erdőben ma már nemigen fordulnak meg a fiatalok, és farkassal sem találkoznak, mint Piroska, ezért jó, ha történet olyan helyszíneken játszódik, ahol a gyermek is nap mint nap jelen van – iskolában, óvodában, játszótéren vagy akár otthon. Ez teszi lehetővé, hogy a kicsik jobban magukénak érzik a történetet. A mesék kifejezésmódja persze változhat attól függően, hogy milyen korosztálynak szólnak a könyvek.
A hajléktalanságról, a családon belüli erőszakról vagy az alkoholizmusról még a felnőttek sem szívesen társalognak egymás között, a gyermekkel pedig talán még nehezebb ilyen dolgokról beszélgetni. Éppen ezért egy jó történet, amely érthetően, a kicsik nyelvén mesél a tabutémákról, el tudja indítani a kommunikációt.
– A mesekönyvek mindenkire hatnak – mondta Méhes Károly. – A történetek révén a szülők is szembesülhetnek olyan problémákkal, amik lehet, hogy a saját családjukban nincsenek jelen, de érinti az egyik rokonát, ismerősét, szomszédját. És ha ezekre esetleg a gyermek is rákérdez, könnyebb lesz vele beszélgetni a mesék segítségével.
A meseolvasás fontos elem a szülővel való kapcsolatban
A kilencvenes években kongatták meg a vészharangokat, hogy az internet térhódítása kiszorítja majd a gyermekkönyveket. Ez a félelem azonban nem igazolódott be. A mesék ma reneszánszukat élik, rengeteg új regény jelenik meg, amikre kereslet is van. És ugyanígy a kiadók is komolyan érdeklőnek az ilyen kiadványok iránt, amelyeket sokszor már nem is igazán lehet mesének nevezni, hiszen a valóságot írják le.
– Mesét olvasni fontos – véli Méhes Károly. – Ez egy kapocs a szülő és gyermek között, hiszen ilyenkor is együtt vannak. Sok ismert ember visszaemlékezésében, interjújában lehet olvasni, hogy milyen sokat meséltek neki a nagyszülei és szülei, és ez hogyan hatott a világképükre.
Számtalan más lehetőség van már arra, hogy a gyerek szórakozzon, de a mese sokkal személyesebb, hiszen a szülő nem véletlenül visz haza egy könyvet, hanem azt a gyermekének választotta.