– Ugyan a busók nem fedhetik fel kilétüket, de megkockáztatom, több alkalommal is beöltözött már a forgatagok idején.
– Hogyne! A busójárás gyerekkorom óta az életem része – vágott bele Rosta Endre a Mohácsi Újság.hu hírportálnak adott interjúba. – Ha tehetem, akár csak egy-két órára, de az elmúlt években is magamra öltöttem a jelmezt. Az idei rendezvényen sem lesz ez másként.
– Mióta farag maszkokat?
– Nagyjából húsz éve foglalkozom ezzel. Az ismert fafaragók irányvonalait követem, de egyedi stílusjegyekkel látom el a munkáimat. A maszkok állati vérrel festett művek, amelyek ugyan mosolygósak, de mégis mérges hatást keltenek. Egyébként babfőzőket, különböző kerámiatermékeket is forgalmazunk.
– Mennyi időbe telik egy busómaszk elkészítése?
– Egy felnőtt álarc kifaragása nagyjából egy „műszaknyi” időt vesz igénybe. A feleségem, Timi ezt követően állati vérrel keni le, akár ötször-hatszor is. Mire a szarvak és a szőrme is rákerül a maszkra, és elkészül az alkotás, összesen általában három nap telik el.
– Egész évben alkot a családi manufaktúra?
– Folyamatosan dolgozunk. A busójárás idején megnő az érdeklődés, de a köztes időszakokban is keresik az egyedi portékákat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy azzal foglalkozom, ami a hobbim.
– A hagyományok továbbörökítése a cél?
– Természetesen. A legfontosabb, hogy a fiatalok megismerjék a kultúrát, amelyre mi, mohácsiak rendkívül büszkék lehetünk.
– Fogékony erre az ifjúság?
– Egyre inkább az, de igyekszünk is megszólítani őket, például az interneten. A 2015 óta működő Busóiskolában évente öt-hatszáz gyerek vesz részt a foglalkozásokon, egymás után érkeznek a csoportok. A félkész álarcokat közösen fejezzük be velük, az alkotás közben pedig a munkatársaimmal a hagyományokról beszélünk, és persze a kiállítást is megmutatjuk nekik. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a fiatalok imádják ezeket a programokat.
– Évek óta vezeti a Busóudvart. Mik a tapasztalatok?
– Mohács turisztikai zászlóshajójáról van szó, tavaly körülbelül tizenkétezer vendéget fogadtunk. Szekó József néhai polgármesternek köszönhetem, hogy 2013-ban megkaptam a lehetőséget egy teljesen új komplexum irányítására. Ez hatalmas megtiszteltetés számomra.
Évente több száz álarcot készítenek
Rosta Endre 1975-ben született Mohácson, napjainkban is a Duna-parti városban él. Már 2001 óta foglalkozik fafaragással, 2009-ben kapta meg a népi iparművész címet. Feleségével közösen évente több száz álarcot készítenek el. Az egyedi, régi mintájú, varrott maszkoknak a Duna-Dráva Nemzeti Park védjegyet adományozott. A családi manufaktúra mellett a Busóudvar közösségi tér vezetőjeként is dolgozik. Egy gyermeke van.