– Mit kell tudni az új könyvről?
– Ez egy kisregénysorozat első kötete, amelynek azt a nevet adtam, hogy „Regényes Percek”. Úgy látom, hogy a könyvpiacon most inkább nagyobb lélegzetvételű könyvek vannak, ugyanakkor az emberek egyre gyakrabban mondják azt, hogy kevés idejük van magukra és az olvasásra is. Arra gondoltam, hogy indítok egy olyan sorozatot, ami 100-110 oldalas kötetekből áll. Az első könyv Látszat címmel jelent meg.
– Mikorra várható a következő, ha már sorozatról beszélünk?
– További két kötet is készen van, illetve a fejemben még vagy húsz. Folyamatosan dolgozom, mert pár hónapos különbséggel szeretném megjelentetni ezeket. Nemcsak írok, hanem minden más feladatot is én végzek. Megtanultam használni egy tördelőszerkesztő programot és a borítót is én tervezem.
– Tapasztalat ihleti az írásait, vagy kitalálta a történeteket?
– Mindkettő. Figyelek az emberekre, a helyzetekre, a részletekre. Teljesen hétköznapi szituációban jön az ihlet, ezért mindig van nálam egy jegyzettömb, amelybe néhány címszót leírok, utána pedig elkezdem a történetet kifejteni. Engem is érdekel, hogy hova tudom kifuttatni a végét. Jellemzően pozitív lesz a kicsengése, csak nem mindig úgy, ahogy azt várják.
– Fontos, hogy mindig pozitív legyen a vége?
– Én mindig próbálok optimistán írni, hiszen ha már valaki ebben a rohanó világban szakít időt az olvasásra, akkor azt érezze, hogy valami jó történik vele. Nem akarom elrontani ezt a benyomást egy olyan írással, ami nyers és hétköznapi, hiszen az is a cél, hogy egy kicsit szakadjon ki az olvasó a valóságból.
– Milyen visszajelzéseket kap az olvasóitól?
– Sokan mondják, hogy motiválóak az írásaim, könyveim. Szerintem semmit nem jó elnyomni. Engem is nagyon sok csalódás ért már és jó, hogy kiírhatom magamból az érzéseket, az olvasóknak meg azért jó, mert megtudják, hogy más is járt már hasonló cipőben, azt pedig éreztetni kell, hogy a nehéz helyzetek is megoldódnak, ez erőt ad olvasás közben. Egy könyv akkor jó, ha sajnáljuk, amikor a végéhez értünk. Volt olyan olvasóm, aki azt mondta, hogy elkezdte olvasni a könyvemet, de gyakran tette le, hogy tovább tartson. Örömet okoznak ezek a visszajelzések.
Újságíróként kezdte a pályát
Ferencz Gabriella Siklóson született, az általános és középiskolát is itt végezte, azóta is a városban él. Egyetemi tanulmányait Pécsett folytatta, diplomás humánszervező és közgazdász. Pályáját újságíróként kezdte, írt helyi és országos magazinokba. Dolgozott multinacionális vállalatnál kommunikációs és PR-szakemberként, jelenleg tanácsadó, kreatív szövegíró és tartalomfejlesztő. Első könyve, a „Nincs szó, legfeljebb dallam” 2017-ben jelent meg. Legújabb kisregénye egy sorozat első kötete, mely pár hete jelent meg Látszat címmel. Hobbija a jóga és a festészet.