Több mint kilencezer levezetett kilométer után ért célba február 16-án a Budapest–Bamako-rali somogyhárságyi párosa, Fáth Gergely és Molnár Attila. Az azóta eltelt közel egy hét alatt sok minden történt velük, a legszívfájdítóbb az volt, amikor hétfőn eladták Freetownban Bodrit, a piros Zsigulit. Gergely lapunk kérésére felidézte az eltelt két hét és az azt megelőző néhány hónap történéseit.
– Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, már az indulás előtt is nagyon sokan szurkoltak nekünk.
De a ralin is nap mint nap kaptunk néhány jó szót, odajöttek hozzánk érdeklődni, hogy vagyunk, hogy bírja a megpróbáltatásokat a kis piros Zsiguli. Csodálatos volt látni, hogy ennyien szeretnek minket.
Azt is elmondta, meglepő volt számukra, hogy útjuk során azokban a kis falvakban, ahol a civilizációt csak nyomokban tapasztalhatták meg, sokkal kedvesebbek és szimpatikusabbak voltak a helyiek. Azt is megemlítette, hogy sok szemetet láttak az utak mentén, főként a nagyobb városokban.
– Ha eltévedtünk vagy rossz passzban voltunk, mindig érkezett segítség, mintha a jóisten figyelt volna ránk. Annyi csodát megtapasztaltunk Afrikában, akár az ott élő emberek, akár a csapatok irányából, hogy ezt egyszerűen nem lehet feldolgozni – fogalmazott.
Gergelytől megtudtuk, hogy az indulás előtt a számlájukra beérkező adományokból maradt még pénz, ezt a faültetéses vagy a kútfúrásos projektre tervezik még átutalni. Néhány helyi ételt, italt is megkóstoltak, a gyümölcsök különösen ízlettek nekik. Azt is megkérdeztük, ha lenne rá lehetőségük, újra beneveznének-e a ralira. A válasz egyértelmű nem volt, azt mondta, ez így volt jó, a történetük így kerek.
– Annak, aki kedvet érez hozzá és megteheti, azt ajánljunk, hogy vegyen részt a ralin. Látni fogja a jó és a rossz oldalát is Afrikának, azt, hogy ott hogyan élnek az emberek, de ez egyáltalán nem baj.
A falubeliek meglepetéssel készültek
Mint azt Gergely elmondta, csütörtök este értek haza, Budapesten a Ferihegyi repülőtéren legnagyobb meglepetésükre a somogyhárságyi falubusz várta őket. De nem csak ezzel készültek a ralit megjárt barátok számára a helyiek, a falutáblánál mécseseket raktak ki az út mellé, úgy várták őket a barátok és az ismerősök. Közel száz ember készült a fogadásukra, és köszöntötte őket, frissen készült pogácsával és tortával, még az idősebb korosztály képviselői is ott voltak, az esti időpont ellenére.