– Senki nem születik szerhasználónak. A történet mondhatjuk, egy hófehér papírral kezdődik. Erre a lapra írjuk fel élettörténetünket. Sajnos vannak olyan hajlamok, amiket megöröklünk, például nekem a dédapám kőkemény alkoholista volt – kezdett élettörténetébe Könözsy Zsolt, az alapítványok elnöke, rehabilitációs mentor és life coach.
Édesapja egyéves korában kilépett életükből, ő pedig csonka családban nőtt fel Budapesten. A rendszerváltás idejében bejöttek a kábítószerek Magyarországra. Rövid időn belül intravénás szerhasználó lett, heroinfüggő. Tizenhat évig használta a szert, közben pszichiátriáról pszichiátriára járt, ám egy idő után már nem fogadták, ugyanis ez már nem jelentett megoldást. Kikerült az utcára, hajléktalan lett. Öngyilkos akart lenni, metró alá akart ugrani, de ezt nem tette meg.
– Ültem a Blaha Lujza aluljárónál, mikor egy bőrdzsekis, jól szituált férfi állt meg előttem. Kiderült, az a srác volt az, akivel 15 évvel korábban elkezdtünk anyagozni. Rám mosolygott, és annyit mondott: miért nem mész rehabra, és adott egy névjegykártyát – mondta Könözsy Zsolt.
Rehabilitációra került, meggyógyult és elkezdett dolgozni, majd tovább, folyamatosan képezte magát. Megismerkedett a feleségével és létrehozták az alapítványokat, hogy másokon segítsenek szakmai tudásukkal.
Segítenek
Könözsy Zsolt elmondta, nem törvényszerű, hogy mindenki, aki kipróbálja a kábítószert, függővé váljon. Az alapítvány pályázati pénzből és adományokból működik. Irodájuk a pécsi Ferencesek utcája 30. szám alatt található, felkereshetik azok a családok és fiatalok, akik segítségre szorulnak. Szervezeteik jelen vannak a magyarországi gyermekvédelemben is, ahol drogprevencióval, személyiség- és készségfejlesztéssel segítik a gyerekek és fiatalok fejlődését.