– Negyedszázadot húzott le az uránbányászatban, most mégis szenes ipartörténeti emléket épített?
– Valójában a szeneseknél, István-aknán kezdtem dolgozni 1956-ban, aztán a hatvanas évek elején kerültem az uránhoz, a Vegyi Dúsító Üzemhez, majd az I-es és III-as bányaüzemhez, utóbbiban főként lakatosként dolgoztam. Szóval van alapom szenes és urános emlékeket is makettezni, és a Széchenyi-akna elkészülte után tervezem az urános I-es üzem aknájának a felépítését is.
– Mekkora és mire képes a Széchenyi-akna makettje?
– Méter magas, 80 centi széles és átlátszó hengerben az aknarész is jól látható, valamint a benne le-föl haladó kasok, amit kis motor hajt meg.
– Miért pont ezek a jellegzetes régi pécsi építmények ihlették meg?
– Kaptam egy 2007-es kiadású könyvet, melynek „Pécs régi képes levelezőlapokon” a címe, és rengeteg régi fotót tartalmaz. Ezekből a képekből válogatva születtek meg a makettek.
– Működik a fél méter hosszú villamos is?
– Eredetileg 4,5 méteres pályán szaladgált, most már csak másfél méteren, miközben világít is. De nem ez volt az első alkotásom, hanem a Kiss József-kilátó a Misina-tetőről, amit 1961-ben lebontottak, mert a helyére került a TV-torony. Egy-egy makett három-négy hónapig készült, együttesen másfél év kellett hozzá. Napjában több órát dolgoztam rajtuk, miközben elvégeztem a legfontosabb itthoni teendőket is.
– Miből lehet ilyen működő létesítményeket csinálni?
– Mindent kézzel formáltam meg az „Ezer apró cikk”-nél vásárolva a faanyagot, s még a villamos kerekeit is magam faragtam. Továbbá köszörűgép kis motorját használtam, meg gyerekjátékok tartozékait, s még fregoli kötélvezető kereket is beépítettem. A tömbházi lakásunk egyik szobája volt a műhelyem.
– Mi a sorsa a maketteknek, és hol látható az akna?
– Bányásznap alkalmából, szeptember 4-én szerdán délelőtt Pécs-Meszesen, a Fekete Gyémánt Klubban, a Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesületében lesz a bemutatója. Az viszont még nem dőlt el, hogy a továbbiakban a makettek hová kerülnek.
Mélyfúró, lakatos és kazánfűtő is volt
Lengyel Ferenc 1938-ban született Pécsett. A szénbányáknál kezdte a munkát és hét évet húzott le István-aknán. 1963-ban átigazolt az uránosokhoz, a Vegyi Dúsító Üzemhez került, aztán 3 évig mélyfúróként ténykedett az I-es bányaüzemben, majd a III-as bányaüzemben lakatosként dolgozott 1988-as nyugdíjazásáig. Ezt követően a PTE kollégiumainak TMK-sa lett, éjjeliőr volt a Vidámparkban, s kazánfűtő az Állatkertben. Felesége, Fodor Piroska a Zsolnay-gyárból ment nyugdíjba. Két fiút neveltek fel, János 60, László 48 éves, és négy unokájuk is van.