Barackból, szőlőből és szilvából is roskadásig voltak az asztalok a pécsi Vásárcsarnokban. Jócskán elindult már a füge szezonja is, viszont ebből az édeskés gyümölcsből egyetlen egy darabot sem lehetett találni. Az egyik kofa elárulta, hogy ennek a fő oka, hogy a térségben nincsenek olyan nagy fügeültetvények, ahonnan megérné leszedni és behozni a gyümölcsöt a piacra. Ezen felül a betakarítása is igen körülményes, hiszen egyesével, kézzel kell őket leszedni a fáról.
Így, bár itthon is megterem, a piacon ritka, méregdrága és különlegességszámba megy. A termelők szerint a kertben álló fa hiába szebb és terebélyesebb évről évre, gyakran az előtt lehullajtja a gyümölcseit, hogy azok a cseresznyénél nagyobbra nőhetnének.
Megtudtuk azt is, hogy a füge botanikai szempontból is rengeteg érdekességet rejt, hiszen a gyümölcs voltaképp több, befelé nyíló apró virágból áll, ezek azok a kicsiny bogyók, amiket akkor pillanthatunk meg, amikor beleharapunk. Kevesen vannak tisztába azzal is, hogy mivel labdába zárt virágokból áll, szüksége van a szaporodáshoz arra, hogy beporozzák. Ezt a feladatot a fügedarázs végzi el, amelynek egybefonódik az élete a fügével. Ettől persze nem érdemes mellőzni a fügefogyasztást, hiszen számos olyan ínycsiklandó fogás készülhet belőle, mint lekvár, szörp, ehetjük görög joghurttal, de hozzáadhatjuk a sültekhez is.
A füge egybehangzó vélemények szerint is nagyon finom, viszont rendkívül gyorsan romlik, ezért érdemes leszedése, vagy vásárlás után pár nappal elfogyasztani. A választásnál érdemes odafigyelni arra, hogy a puha, mély színű, sérülésmentes, kerekded legyen. Ezenfelül a segítségünkre lehet az is, hogy az érett fügének jellegzetesen édes illata van. Ám nemcsak a gasztronómiában, az orvostudományban is rendkívüli hírnevet szerzett magának, hiszen rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz, többek között a A-, a B1-, B2-vitamin, a kalcium, és vasat is.