A művészettörténész egyebek mellett azt írja, a pécsi egyetem művészeti karát drámai erővel „szólította meg” a műalkotások értését, értékelését, a velük való együttélés minőségét most megjelenítő esemény, Bocz Gyula (1937–2003) hattonnás mészkőszobrának, SPIRÁL (1971–73) című művének pusztulása.
Amint arról lapunk elsőként hírt adott, egyelőre még tisztázatlan módon tört több darabra a Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. Aknai Tamás szerint „a művészeti kar létrejöttének egyik múltidéző periódusát alapdokumentumként fejezte ki a SPIRÁL. Az 1968-ban hivatalosan is létrejött Baranyai Alkotótelepek szobrász művésztelepén, a szoborparkban – ami a kar doktori képzését megalapozó Képzőművészeti Mesteriskola szobrász tagozatának székhelye is lett később a villányi katlanban – az alapító mesterek, Rétfalvi Sándor, Bencsik István mellett az 1971-ben a pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíját elnyerő Bocz Gyula is ott volt.
Méltán híressé vált plasztikai műve, az egyetemi kőszobrász iskolát is „megszülő” kőbánya-műteremben készült, nagy nyilvánosság előtt. A SPIRÁL a szoborpark egyik legjellemzőbb, jelentősebb darabja lett, egyszersmind Bocz Gyula egyik főműve.”
A professzor szerint a művészeti kar és annak szobrászat tanszéke szorgalmazza a megsemmisült műalkotás újbóli életre keltésének, restaurálásának megvalósítását.
Lapunk információi szerint van esély a szobor helyreállítására. Jelenleg zajlanak az egyeztetések az érintettek – a család és az alkotásnak helyet adó DDNP Igazgatóság – között. Azt egyelőre még nem tudni, hogy mekkora lehet a helyreállítás költsége, ennek felmérése folyamatban van – csakúgy, mint a kivitelező(k) személye, hiszen az az elkészülő szakvéleménytől, illetve az eljárás módjától függ majd.
Azt, hogy ki fizeti majd a – vélhetően (több)milliós – számlát, még nem tudni; ugyanakkor értesüléseink szerint a DDNP rendelkezik biztosítással a nagyharsányi telepen található alkotásokra.