Mintha egy miniállatkertben járnék, tucatnyi dróthálós kifutóban hangosan csevegő színes papagájok hada fogad.
– El kell különíteni őket, mert párzási időben gyakran összeverekednek, s az élet-halál harc – mondja a házigazda Kresz Mátyás, akinek a hangjára előremerészkednek a méregzöld, sárga és mindenféle színű gyönyörűségek. Jön Peggy, a legméretesebb példány, egy piros Új-Guineai nemes papagáj, melynek a kéthetes fiókája is nagyobb más fajták kifejlett egyedeinél. Aztán bemutatkoznak az énekes ausztrál, az indiai Nagy Sándor papagájok is.
– Van, amelyiket csereberéltem és olyan is, amelyiket Hollandiában vásároltam meg – kapom a választ. A madarak rendesen produkálják magukat a vendégnek, de messze elmaradnak a ház előterében lévő pálmaházban, a minidzsungelben lakó dél-amerikai kékhomlokú amazon Dugótól és Spikeytól, az ugyancsak dél-amerikai Nap-papagájtól. Dugó egyébként csak a gazdáját tűri meg a közelében, kezén, fején, mindenhol jól érzi magát, és megállás nélkül mondja a magáét. Érthetően tud köszönni és olykor kőkeményen beszól, én például azt kapom, hogy: „Kollega, fejezd be!”
– Dugó az első hónapban minden alkalommal megcsípett, a hölgyeket pedig különösen nem kedveli, mert egy nő pálcával „nevelte” kiskorában. Aztán úgy sikerült betörnöm, hogy otthagytam az ujjam a ketrecében hadd csipje, harapja kedve szerint. Ezt követően nem bántott többé, a vállamra ült a tenyeremből evett – számol be a papagájidomításról Kresz Mátyás.
A hangosabb példányok, például a dél-amerikai amazon papagájok a madárházsor tetőterében élnek, mert túl hangosak lennének a szabad térben.
– Hogy kezdődött? Bálicsban nőttem fel kertes házban és négyéves koromban kaptam galambokat, hat esztendősen pedig kanárit. Aztán vadgalambokat fogtam be, a csereberével pedig hozzájutottam hullámos papagájokhoz. Ez egy végeláthatatlan folyamat lett, s egészen napjainkig tart. Akadtak közben extra időszakok is. Egy kis pumát, Dorist gondoztam két évig, később Samu, a kistigris került hozzám, egyszer még medvebocs is volt nálunk. A papagájok közt pedig akad olyan példány, amelyik 38 évet töltött már velem – ők egyébként 50-60 évig is elélnek.
Kresz Mátyás honlapot vezet, s ott számol be a madarakkal kapcsolatos újdonságokról. Mint megtudom, 8-10 hasonló díszmadártenyésztő van a régióban, de már leszálló ágban van az ágazat, ennél sokkal többen voltak egy-két évtizede. – Én hűséges leszek a madaraimhoz, amíg csak élek – összegez Kresz Mátyás, majd hozzáteszi, alig van utánpótlás, fiatal, lelkes, elkötelezett madárbarát egyre kevesebb akad.
Két kiló magot esznek naponta
Hogy mennyibe kerül a papagájokat etetni? Hát nem olcsó mulatság: speciális osztrák tápot kap, napi egy-két kilót együttesen a mintegy száz madár. A fiókák mást esznek (még költségesebbet), mint a szülők, s 32 féle magból álló keveréket adnak a „felnőtteknek”. Van abban minden, a legkülönbözőbb napraforgóktól a mogyorón, az édes cirokon, a somon át az apró magvakig, és lágy eleséget is csipegetnek. Meglehetősen költséges ez a magkeverék, hazai kínálatban ennek a takarmánynak 600 forint kilója, de minőségibb az osztrák változat. Továbbá akadnak egyéb kiadások is, például egy kis orvosi rendelőt is fent kell tartani a kisebb sérülések, betegségek gyógyítására.
A felesége gobelineket készít
Kresz Mátyás most 71 esztendős, és a díszpapagájokon túl tart kanárikat, cicát, kutyát is. Felesége Magdolna, ugyancsak nyugdíjas már, és szintén rendkívül különleges hobbinak hódol, gobelinképeket készít. Úgy 20×30 centiméteres nagyságú festményeket, több tízezer tűszúrással, egy ausztrál honlap leírása szerint. Ennek megfelelően döntően híres ausztrál festők képeit reprodukálja vászonra tűvel és cérnával, olykor százféle színárnyalatot elkülönítve a munkákon, de azért akad köztük még Leonardo da Vinci grafika is. A képeket egy-két évig tart elkészíteni, napi két-három órás intenzív tevékenységgel. Az elmúlt 23 évben mintegy 20 kép született ily módon.