– Hogyan kezdődött, mióta foglalkoznak hagyományőrzéssel?
– Ebben nagy szerepe volt a családnak is, ugyanis már kiskorunktól fogva olyan történelmi rendezvényekre vittek minket a szüleink, ahol több, mára már híres hagyományőrző bemutatkozott. Úgy gondolom, ez adta az alapot. Az első bemutatónkat 2007-ben gimnazistaként tartottuk, azóta egyre több helyre hívnak minket az országban.
– Mely korokat jelenítik meg?
– Mi főként a X. századot próbáljuk megidézni. Az idei év volt az első, amikor a XIV. századot, azon belül is az Anjou-kort, Károly Róbert és Nagy Lajos korát is bemutattuk tárgyi kultúrájában és harcászatában egyaránt.
– Mennyi bemutatót tartanak egy évben?
– Késő tavasztól kora őszig körülbelül 10-15 helyszínre hívnak meg minket. Ezek közül kiemelkedik a Visegrádi Palotajátékok, melyen 2011. óta lépünk fel. Ez a rendezvény nemcsak a nagysága – több mint ezer hagyományőrző és több mint 25 ezer látogató vesz részt a programon – miatt kiemelkedő esemény, hanem mert egy olyan jelentős történelmi korszakot foglal össze, ami nemzeti öntudatunk számára is jelentős, illetve a közép-európai identitásunkat is erősíti.
– Ki mit ad bele a produkcióba a testvérek közül?
– Húgom, Klára lovasíjászattal, lóidomítással, lovas tűzzsonglőr-bemutatóval foglalkozik. A családi hagyományokat követve az előadói, művészi pályára lépett, tehát a bemutatók dramaturgiájáért felel, valamint ő teszi a nézők számára értelmezhetővé a produkciót. Öcsém, Kristóf magyar szakosként szintén a megjelenítéssel, a narratívával foglalkozik. Vele a közelharci fegyverek – szablya, fokos, bárd, lándzsa, buzogány – használatát mutatjuk be lóháton és gyalog egyaránt. Jómagam történész vagyok, ez a hagyományőrzés pedig – mint a felszerelés készítése, az új fegyverek tesztelése és az ezekkel való gyakorlatozás – egy állandó kutatómunka, ami a nyáron bemutatókban rögzül.
– Mik a tervek még erre az évre?
– Az idei szezonnak lassan vége, de ismeretterjesztő előadásokat még tartunk. Emellett szeretném azzal gazdagítani vidékünket, hogy a hagyományokat együtt, tudatosabban ápoljuk. A hagyományőrzésnek ugyanis számos ága van, valaki a sportot, más a közösségi aspektusát emeli ki, van aki a rekonstrukciós, tudományos oldalát műveli. Ezeket érdemes lenne összevetni, rendszerezni, illetve olyan szakmai alkalmakat, rendezvényeket létrehozni, ami a helyi identitást szolgálja. Most próbálunk más csoportokkal arról egyeztetni, hogyan lenne ez megvalósítható.
Kovácsol is
Haramza Márk 1990-ben született Mohácson. Gimnazistakorában kezdett el foglalkozni hagyományőrzéssel, ez az egyetemi évei alatt is erősödött. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett történészként, had- és fegyvertörténeti specializációval, kutatásaihoz kitanulta a kovács szakmát is. Doktori tanulmányaiban is a IX–X. századi fegyverek készítésével foglalkozik. Mint mondja, a helyi történeti emlékek kibontására koncentrálni fontos feladat. Erre nagyon jó példa a Siklósi Várfesztivál is, reméli, hogy a rendezvény ezen a szakmai úton halad tovább.