– Mikor kezdett festeni?
– Általánosban Zágon Gyula bácsi volt a rajztanárom. Ő szerettette meg velem a rajzolást és a festést. Nagylánykoromban sokat festettem vízfestékkel. Mivel tini voltam, mi sem volt természetesebb, hogy szerelmespárokat vagy padon ülő, pletykáló öregeket festettem.
– Miért hagyta abba?
– Felnőttem, férjhez mentem, és a családdal, munkával már nem volt összeegyeztethető a festés, rajzolás. Egy-egy kiállításon vágyakozva néztem a festményekre. Amikor festményt vettünk, arra gondoltam, ha festő lettem volna, most az én képeimet tenném a falra. Majd a nyugdíjba vonuláskor egyre többször játszadoztam a gondolattal, hogy újra fogok rajzolni, festeni. Aztán 2014-ben vettem elő a ceruzát és a rajzlapot. Érdekelt a festés, főleg az olajfestés, de azt sem tudtam, hogy mi kell hozzá. Kutakodtam az interneten és sok olyan oldalt találtam, ahol kezdő festőknek adtak tanácsokat.
– Innen már nem volt megállás.
– Beszereztem az első készletemet. Portréval kezdtem, az unokámat és a férjemet festettem meg először. Ám egyik sem lett olyan, mint amilyennek szerettem volna. Aztán ráakadtam a Facebookon egy KINVA nevű festő csoportra. Itt Nagy Krisztián festőművész ad tanácsokat, videókon mutatja be egy-egy kép megfestését. A festészet alapvető kérdéseivel, a művészettörténettel ismertet meg, különböző irányzatokat és technikákat is bemutat. Ezért az én képeim között vannak 7 réteggel, majd nedves a nedvesen, transzformációs és monokróm, szárazecset technikával és festőkéssel készült képek is.
– Melyik képére a legbüszkébb?
– A portrékat úgy szeretem mint a csendéleteket, de a tájképeket és az épületeket is kedvelem. A Zrínyi térről készült festményem Németh László fotója alapján készült, talán ezt szeretem a legjobban.
– Születésnapján nyílt meg a kiállítása. Milyen érzés volt?
– Még nem terveztem kiállítást, de egy hónappal ezelőtt Pinczehelyi József a Zöld Zóna Egyesület kiállításainak szervezője megkérdezte, mit szólnék egy március 15-i kiállításhoz. Nem utasíthattam vissza.
Két egyesületben
Dr. Aracsi Józsefné Kovács Irén Palotabozsokon született. Férjével 1972-ben kötött házasságot, két gyermekük született, majd Szigetvárra költöztek. Mérlegképes könyvelői végzettsége van. Dolgozott a Cipőgyárban adminisztrátorként, a Konzervgyárban mint oktatási előadó, a Kórházban a betegfelvételi irodán és a Sziget-Víz Kft.-nél a számlázáson és az ügyfélszolgálati irodában. 2011-ben ment nyugdíjba, de azóta is tevékenykedik férjével együtt a Székelyföld Szerelmesei Egyesületben és a Szigetvár-Eppingen Baráti Körben. Férjével tagjai a Házas Hétvégés egyházi csoportnak is.