– Hogy kezdődött a műgyűjtés?
– Kezdjük ott, hogy én nem tekintem magam műgyűjtőnek, sokkal inkább szerencsés embernek, aki részben családi örökségként jutott hiteles képekhez. Az elvégzett rajz szak aztán feljogosított arra, hogy immár három évtizede műkereskedéssel foglalkozhassam. Ha pedig az évek során rátaláltam egy nekem kedves alkotásra, akkor azt megtartottam.
– Rippl-Rónai Józseftől Gábor Jenőn át Bizse Jánosig, vagy Lantos Ferencig 41 kép látható a tárlaton. Milyen elvek mentén gyarapodott a gyűjteménye?
– Kiemelném, ez nem tematikus anyag. Pár éve egy könyvben megírtam, miként jött létre a gyűjtemény. A kötetnek beszédes címet adtam: „Egy műkereskedő örökölt, vásárolt, rálelt és ebül szerzett műtárgyai.”
– Mi volt a szándéka a tárlattal?
– Hogy eloszlassam azt a tévhitet, az igényes környezet megteremtése nem feltétlenül drága dolog. Sajnos, igen kevés ember veszi körül magát hiteles képekkel, tárgyakkal. Persze az értéket fel kell ismerni, én például az egyik legnagyobb ellensége vagyok a bóvlinak. Itt jegyezném meg, a rendszerváltás idején volt egy felfutó jó időszaka a műkincsvásárlásnak, de már tíz éve nincs rá kereslet.
– Van kedvence a sok eredeti alkotásából?
– A tárlat címadója, az Inez mosolya mindenképpen, valamint Gábor Jenő: Akt viadukttal festménye. Ki kell emelnem, hogy az Inez mosolyáról, mely egy távoli rokonomról készült és örökségként került hozzám, a Janus Pannonius Múzeum most kiderítette, hogy egy neves francia portréfestő Luigi Loir készítette. Ugyancsak a múzeumnak köszönhetem, hogy Zádor István festményemről megtudták, az 1935-ös Európa szépségverseny 2. helyezettje „Miss Duna” ült modellt hozzá.
– Azért ma már nehéz lenne ilyen gyűjteményre szert tenni, hiszen a képei többsége legalább hetven éve készült.
– Vannak kortárs képeim is, például a legtehetségesebb évfolyamtársamtól, Bükösdi Kálmántól, Barabás Mártontól, Szelényi Lajostól is. Másrészt a kiállításon szereplő képek egy részére a pécsi régiségvásáron leltem rá: Aba-Novák, Mauer Dóra vagy egy 1952-es Lantos képhez is.
– Van jövője a műkereskedésnek?
– Poénosan úgy fogalmaznék, múltja van, jelene nincs, jövője remélhetőleg lesz.
– Otthon esténként elgyönyörködik bennük?
– Fontos része a család életének és hiányoznának, ha nem lennének. A vendégeim dicsérete pedig büszkeséggel tölt el.
Főiskolán tanított
Kosári Aurél 1947-ben született Pécsett. A Gépipari Technikumban érettségizett 1966-ban, a Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán, majd az ELTE népművelés szakán szerzett diplomát. Kilenc évig tevékenykedett a pécsi közművelődésben, aztán a Kaposvári Tanítóképzőn tanított főiskolai adjunktusként. 31 éve működteti a Búza téri AntikArt Galériát. Kata lánya (30) gyermekorvos, két kisfiú édesanyja, Aurél fia (28) közgazdász, üzletviteli tanácsadó. Kosári Aurél szabadidejében kiállításokra, klasszikus és underground koncertekre jár és sokat utazik a nagyvilágban.
A kép illusztráció.