– Ön a tévének, huga pedig a Dunántúli Naplónak dolgozott egy ideig, s napjainkban is operatőrként ténykedik. Családi hagyomány a fotós mesterség?
– Inkább a vizuális művészet. Nagyapám ugyanis intarziakészítő iparművész, nagymamám festőművész volt, míg édesapám aktív hobbifotósként tevékenykedett. Számomra aztán a digitális korszak hozta meg az áttörést, öt éve vagyok a Mecseki Fotóklub tagja, s azóta lépek ki mindinkább a nyilvánosság elé a képeimmel.
– Mikor kezdte a fotózást?
– Tíz éves koromban kaptam egy szovjet Etüd gépet. Attól kezdve én nem focival, meg bringával jártam az utcákat, hanem fotómasinával és az akkor készült fekete-fehér képeimből ma is megvan néhány. A gép aztán változott, de ötven éve folyamatosan fotózom, hosszú időn át hivatásszerűen. Volt egy hosszabb szünet, de az ezredfordulón újrakezdtem.
– Miért pont a busójárással indította a bemutatkozást?
– Gyerekkorom óta misztikus esemény ez számomra, megunhatatlan hangulattal, melyet sose tudtam teljesen megfejteni. A képek nagy részét 2018-ban fotóztam, a többit két-három évvel korábban és természetesen idén is ott leszek.
– Mi van a tárlaton, a könyvben?
– A maszkfaragástól az álarcos vonulásig, a dunai átkeléstől a koporsó elégetéséig minden, ami a busójárásról szól. A Horvát Klubban 34 képet állítunk ki, a könyvbe ennek a dupláját válogattuk be 3470 felvételből. A szöveg horvátul, angolul és magyarul készült hozzá.
– Van kedvenc területe a fotózáson belül?
– Fiatalon egy Zenittel jártam a természetet, be nem teltem az erdők, sziklák vízesések látványával. Később belekóstoltam a riport- és portréfotózásba is. Ma már mindenevő vagyok.
– Mi jön ezután?
– A fotós létem első nyilvános fejezetének folytatására több ötletem is van. Például jövőre leszek 60 éves, amit egy visszatekintő albummal szeretnék ünnepelni. Most pedig szociofotó összeállításon dolgozom a hajléktalanokról, a sorstalanokról.
– Van, hogy nem fotózik?
– Igen, ritkán, s olyankor nagy a stressz bennem, hogy meglátok valamit, amiről felvételt kellene készítenem. Nekem a hobbim a hivatásom is.
Volt uránbányász és áruházvezető is
Bezdán József 1960-ban született Pécsett. Uránvárosba járt általános iskolába, erősáramú villanyszerelőnek tanult, a Zipernowsky Károly Gépipari Szakközépiskolában szerzett képesítést. Dolgozott az uránbánya IV.-es üzemében, majd különböző műszaki boltok, áruházak vezetője volt és beszerzési vezetőként tevékenykedett. Éveket töltött külföldön is. 15 esztendeje a Pécsi Zsolnay Szakgimnázium dolgozója és rendezvényfotósa.
Két gyermeke van: lánya, Zsófia, Angliában dolgozik női divat vonalon, fia, Patrik pedig 29 esztendős, grafikus-látványtervező.