– Mindig is vonzotta a tévézés?
– Kommunikációmérnökként végeztem 2001-ben, időközben közgazdász is lettem. Ez az első állandó munkahelyem, lassan húsz éve dolgozom az egyetemi tévénél. Akkor még tanultam, és édesapám kért meg, hogy segítsek neki, mert abban az időben még kevesen értettek a számítógéphez. Ezután éveken keresztül jártam különböző televíziókhoz betanítani a vágóprogramok használatát. A kezdetek nagyon izgalmasak voltak, érdekes emberekkel kerültem kapcsolatba, nagyon élveztem. Végül itt ragadtam. Sok minden változott az évek alatt, a tévé is átalakult, és a kollégák jöttek-mentek. Most úgy néz ki, hogy én dolgozom itt a legrégebben.
– Édesapját, a korábbi főszerkesztőt szinte mindenki ismeri a szakmában. Az ő nyomában szeretne járni vagy teljesen más az elképzelése a jövőt illetően?
– Nagyon szerettem volna őt követni, de végül nem úgy alakult. Mindig is meg akartam neki felelni, úgy érzem, hogy éppen ezért kétszer annyit dolgoztam néha, mint más. Áldás és egyben átok is volt a főszerkesztő fiának lenni. Sokszor egyébként össze is kevernek minket.
– Ennyi idő után is kitart a PTE mellett?
– Számomra a Pécsi Tudományegyetem nagyon fontos, nem fordult még meg a fejemben, hogy elhagyjam. Az első gyermekem születésénél is úgy voltam jelen, hogy az előző éjszaka még dolgoztam, és hajnalba mentünk szülni. Hiszek abban, hogy amit csinálunk, az számít.
– Mit lát a fiatalokon, akik kipróbálják magukat ebben a szakmában?
– Több mint tíz éve óraadó vagyok, jelenleg már csak a kommunikáció tanszéken. A hallgatóknak lenne lehetőségük gyakorlatra jönni hozzánk, de kevesen élnek a lehetőséggel. Azt veszem észre, hogy egyre kevésbé lelkesek, nem annyira népszerű már a televíziós szakma. Napjainkban kevesebben is vannak, akik ezután a terület után érdeklődnek, és egy kicsit másképp gondolkoznak, rájöttek, hogy sok vele a munka és vannak olyan munkafolyamatok, melyek kevésbé látványosak.
– Mit hozhat majd a jövő?
– Még többet szeretnék a családommal foglalkozni, az ő körükben lenni, de az egyetemmel kapcsolatban is vannak még terveim.
Legszívesebben gyermekeit fotózza
Ifj. Kosaras Attila 1977-ben született Pécsett. A Leőwey Klára Gimnáziumban érettségizett, majd kommunikációmérnökként végzett Gödöllőn. Diákként sokféle munkát kipróbált annak idején. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán a közelmúltban marketing szakon egyetemi végzettséget is szerzett.
Feleségével három gyermeket nevelnek, lányuk 11 éves, fiaik 9 és 1 évesek. Szabadidejében fotózik, szívesen készít portrékat és tárgyfotókat is, de a büszke apuka legjobban gyermekeit szereti fényképezni.