Közölték azt is, hogy a tábort a járványügyi szabályok figyelembevételével bonyolították le, látogatókat nem fogadtak. A munkát az ország különböző részeiből érkezett 117 önkéntes segítette.
– A halastavak tavaszi feltöltése még sikerült, de ezt követően a tápcsatorna vízgyűjtő területén jelentősebb mennyiségű csapadék nem hullott, ezért a vízutánpótlást nem lehetett biztosítani. A tábor kezdetére a nádasban kiépített standard hálóállások alól eltűnt a víz, ami a nádi énekesek befogásának esélyét alaposan lecsökkentette – fogalmaztak. – Ezt jól mutatja, hogy a korábbi évekhez képest a gyűrűzött madarak száma jelentősen visszaesett, mindössze 71 madárfaj 6732 példányát jelöltük meg.
Az aktuális tábor eredményeit figyelembe véve a Sumonyban gyűrűzött madarak száma a kezdetektől számítva 477 ezer 260 példányra emelkedett. Érdekesség, hogy most első ízben fogtak be búbos pacsirtát, amely a 155. jelölt faj volt a táborozások történetében. Az öt legnagyobb példányszámban gyűrűzött faj: barátposzáta 2082, füsti fecske 1164, cserregő nádiposzáta 708, foltos nádiposzáta 511, vörösbegy 394 példány. Hálóba került még 4 külföldi gyűrűs (cseh, lengyel, osztrák) és 138 régi magyar gyűrűs madár is. A rendszeres terepbejárások alkalmával a tórendszeren és környékén 165 madárfaj jelenlétét mutatták ki. Először figyeltek meg réti fülesbaglyot, s ezzel a táborozások kezdete óta megfigyelt madárfajok száma kétszázötvenegyre emelkedett.
Messzire repült
Az elmúlt hónapban kapta a hírt az egyesület egy Sumonyban jelölt sárszalonka franciaországi megkerüléséről. A fiatal példányt augusztus 14-én gyűrűzték meg a nyári táborban, és Brouage település közelében lőtték le Sumonytól 1464 kilométerre. A Sumonyban jelölt sárszalonkák közül 1988-ban már kézre került egy Spanyolországban. Azt a madarat a gyűrűzést követő negyedik évben lőtték le. A faj hazánkban a fokozottan védett kategóriába tartozik.