– Lehangoló látványt nyújt a dióültetvényeinkben néhány hete tartó, intenzív levélhullás. Olyan, mintha már ősz lenne, pedig az még messze van. Addig a diónak be kellene érnie, de nem tud, mivel a fák korán elveszítik lombozatukat, mely a következő év termésére is kihat – hívta fel a figyelmet a tapasztalható jelenségre Tóth Béla, nyugalmazott növényvédelmi szakmérnök.
A sajnálatos eseményt nem lehet nem észrevenni: a pergő levelek rövid időn belül beterítik a fák alját. A szakember kiemelte, ezúttal nem a 2015 óta megjelenő dióburok-fúrólégyről (Rhagoletis completa) van szó, melynek károsítását megyeszerte minden termelő észlelte. Az idei év sem fog elmúlni nélküle, a sárgászöld színcsapdák rövidesen jelzik a legyek rajzását.
Tóth Béla hangsúlyozta, most a korai lombhullást egy régóta ismert gomba (Gnomonia leptostyla) okozza, mely a dió állandó károsítója, de járványszerűen csak elvétve fordul elő. Az ez évi fertőzöttség túltesz minden eddigin, korai megjelenésében is. Régebben ugyanis jellemzően csak augusztusban, szeptemberben volt a kórokozó megbetegítő időszaka. – Sajnálatos, hogy a gnomóniás megbetegítéshez társul egy baktérium is (Xanthomonas juglandis), mely nem okoz tömeges lombvesztést. A kórokozók életfeltételei – a nedvesség, a meleg – azonosak, megjelenési idejük azonban különböző. A fertőzöttség mértéke az ültetvény fekvésének, fajtaérzékenységének függvénye. A tapasztalat szerint az oltatlan fák ellenállóbbak – tette hozzá a szakember.
Védekezés
A védekezés kulcseszköze lehetne a magas fák permetezése, megfelelő technikai háttérrel. Ezzel azonban sajnos csak kevés termelő rendelkezik. – Mélyen él a köztudatban az, hogy a dió nem igényli a növényvédelmi beavatkozást. Az utóbbi évek veszteségei viszont – úgy tűnik –, kezelést sürgetnek. Amire jelenleg lehetőségünk van, az őszi és tavaszi rezes lombfertőtlenítés – javasolja a szakértő.