– Minden magyar embert érdekel, hogy milyen lehetett, amikor még tengeri kikötőnk volt. Így született a Fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868–1918) című könyve?
– Nem egészen. Egyetemistaként egyik tanárom kapacitált, hogy induljak az OTDK-n (Országos Tudományos Diákkör). Édesapám egykor Fiume oktatástörténetét kutatta és sok ritka könyvet beszerzett a városról. Régi statisztikai évkönyveket is bújtam, és rájöttem, hogy a tengeri kereskedelmi hajózást nálunk még nem dolgozták fel.
– Ez egy ötvenéves történet?
– A könyv a fiumei kikötő kereskedelmét 1868 és 1918 között elemzi és nem egyedül írtam, szerzőtársam, dr. Zsigmond Gábor, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese. Ám Fiume ezt megelőzően is, 1776-tól Magyarország kikötője volt.
– Miért csak 1868-tól foglalkoznak vele?
– Mert ekkor építtette ki a magyar állam 90 millió koronáért a kikötőt. Hatalmas összeg ez, aranyáron átváltva napjainkban 300 milliárd forintos beruházás lenne. Megjegyzem, többszörösen megtérült így is.
– Mi derül ki még a kötetből?
– Megismerhetjük a 19. századi tengeri hajózás technikáját, a tengeri kereskedelem történelmi hátterét, és azt is, hogy mit értünk el a világpiacon. A magyar és angol nyelvű kötetben először írjuk meg magyar szemszögből Fiume szerepét.
– Mekkora súlya volt a kikötőnek?
– Fiume volt Európa 10. legforgalmasabb kikötője 1910-ben, például Velence csak utána következett és Amszterdammal volt közel azonos szinten. Húszmillió mázsa áru fordult itt meg évente és 115 magyar-horvát gőzhajó járta a világot.
– Az I. világháború után Fiumét elvesztettük. Ezzel megszűnt a magyar tengeri kereskedelem?
– Budapest lett a tengeri kikötőnk és a világon az elsők között olyan folyami hajókat építettünk, melyek az óceánokon is tudtak közlekedni. 2004-ben szűnt meg a kereskedelmi hajózás, amikor privatizálták az ágazatot.
– Melyek a távlati tervei?
– A fiumei levéltárban sok érdekes személy történetét ismertem meg. Úgy érzem, kötelességem róluk újabb könyvet írni.
– Mit csinál magánemberként?
– Lovagolok, családfakutatással foglalkozom és Rubik-kocka versenyen is indultam, vakon kirakásban.
Pro Scientia-díjat is kapott
Pelles Márton 1992-ben született Pécsett. Tízéves kora óta Nagykozárban él, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, a PTE Közgazdaságtudományi karán diplomázott. Egyetemistaként OTDK-t nyert, megkapta a Pro Scientia aranyérmet (a közgazdász OTDK első helyezettjei közül kétévente hárman kaphatják meg). Olaszul, horvátul, angolul és magyarul jelentek meg cikkei a fiumei tengeri hajózási kereskedelemről. Megalapította a Fluminensis Egyesületet, ahol Fiume magyar emlékeinek megőrzésével foglalkoznak. A PTE KTK Marketing és Turizmus Intézetében tanít, másodéves PhD-hallgató.