A csend néha minden szónál beszédesebb.
Mohács egy hete gyászolja a tragikus körülmények között elhunyt polgármesterét, Szekó Józsefet.
A szombaton délután tartott temetésére az emberek már egy órával a kezdete előtt elkezdtek érkezni a sírkertbe, majd a tömeg egyre gyűlt és gyűlt, végül már több ezren – fiatalok és idősebbek egyaránt – várakoztak a ravatalozó előtt.
Csendben, de olyan néma csendben, hogy az is fájt.
A szertatás kezdete előtt megérkezett Orbán Viktor miniszterelnök is, aki elsőként Szekó József özvegyéhez, lányaihoz, édesanyjához sietett, majd elfoglalta helyét a gyászolók között. (A Szekó család kérését tiszteletben tartva róluk nem készítettünk fényképeket, ez a magyarázata, hogy képgalériánk nem tartalmaz ilyen felvételeket.)
Amikor aztán Csizmadia Csaba, Mohács alpolgármestere búcsúztatóját azzal a mondattal kezdte, hogy „olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit utoljára akartál mondani„, az emberek sírni kezdtek.
Méltatásában kifejtette, Szekó József 1998-tól napjainkig, öt választási cikluson át Mohács város polgármestereként dolgozott, e tisztség maradéktalan ellátását elsődleges feladatának tekintette, a város érdekeit tartotta mindig szem előtt.
Az alpolgármester kiemelte: a városvezető tevékenységének köszönhetően a depressziós hangulatú, zsugorodó gazdaságú, csökkent presztízsű településből sikerült egy pozitív jövőképű, öntudatos, fejlődő, egyre élhetőbb és megbecsült várost kialakítani. Neki is köszönhető, hogy az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára felkerült a mohácsi busójárás – tette hozzá.
Szekó József munkássága alatt a város vagyona tizenötszörösére növekedett, a településen 25 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. Középületek, iskolák, óvodák, a bölcsőde, a múzeum, a piac, sport- és kulturális központok, szabadidő-, lakó- és ipari parkok, a kórház, az alapellátó rendelő, a kompkikötő, kerékpár- és közúthálózat, az uszoda és termálfürdő, szociális otthonok és szociális bérlakások felújítása, fejlesztése fűződik nevéhez.
Udvardy György veszprémi érsek beszédében úgy fogalmazott, Szekó Józsefnek készsége volt a jóra, az igazra, a segítségre, a közösség szolgálatára, a jövőre, a betegségekkel való küzdelemre. Építeni és fejleszteni akarta a várost halála napjáig – mondta.
A legmegrendítőbb percek mindezek után következtek.
Szekó Anikó személyes hangvételű búcsúbeszédében (Utolsó levél Apunak) felidézte a tragédia utáni eseményeket, családjuk megpróbáltatásait, emlékeit édesapjáról, a küzdelmeket, vidám és szomorú emlékeit egyaránt.
Végül Szekó József koporsóját a család sírboltjába helyezték.
A szertartást követően bejelentették, hogy néhány nap alatt már másfél millió forint gyűlt össze azon a számlán, amelyre Fogadalmi templom új harangjának elkészítéséhez gyűjtik a pénzt. A Szekó család kérése az volt, hogy a virágokra, koszorúkra szánt összeget fordítsák adományokra az emberek, mivel Szekó József is szívügyének tekintette az új, mintegy ötmillió forintba kerülő harang megvásárlását.
Mindezek után az emberek hazaindultak.
Lehajtott fejjel, némán.