– Hogy lettek a kerámiák az élete részei?
– Majdnem harminc éve foglalkozom ezzel, mindig is érdeklődtem a fazekas szakma iránt, agyagoztam is. Nagyon megtetszett, úgy gondoltam, jó lesz ezzel keresni a kenyeret. A kézművesség minden területe érdekel, a tojásfestés, a kötés-horgolás, csipkeverés, nemezelés. Ez teszi ki a mindennapjaimat.
– Milyen mintákat alkalmaz?
– A tojásokon például erdélyi mintákat, amelyeket még korábban zengővárkonyi asszonyoktól tanultam. Próbálom a régi fazekas hagyományokat folytatni, mind formában, mind technikában. A kerámiák kézi korongozással készülnek. A mai igényeknek megfelelően bögréket, tányérokat, tálkákat és olyan edényeket készítek, melyeket a konyhában minden nap használnak a háziasszonyok. A mintavilágban nem kötődöm egyik tájegységhez sem, egyszerű formákra törekszem, valamint szeretem a zöld, bordó színeket alkalmazni.
– Mit készít a legszívesebben?
– Elsősorban fazekas vagyok, azt szeretem a legjobban csinálni, de húsvét táján mindig elkap a méhviasz illata, szeretek tojást festeni, varrni. Sok mindentől függ, hogy mikor mivel kezdek foglalkozni.
– Van valaki, akinek át tudja adni a tudását?
– Voltak tanítványaim korábban, illetve az óvónők továbbképzésére is hívtak már. Sajnos ma már azok is nagyon kevesen vannak, akik el tudják mondani, meg tudják mutatni a keramikus hagyományokat a fiatalabb generációknak. Sokat változott a szakképzés is, máshogy tanulják a mesterséget.
– Örök kérdés a kézművesség kapcsán: megtérül-e a munka?
– Manapság mindenki hozzá van szokva az olcsó tömegtermékekhez, viszont átalakulóban vagyunk, egyre több a tudatos vásárló, sőt a fiatalabbak már sokkal jobban megbecsülik a kézműves termékeket, ráéreztek, hogy ebben sok munka van, viszont még mindig nem lehet olyan árat várni cserébe, amilyen az értéke. Nem is lehet lemérni, hogy mennyi munka van például egy kis bögrében, hiszen egy-egy száradási folyamat egy hétig is eltart, van amit kétszer kell égetni, az is idő. Kitartás, türelem kell hozzá, hogy ne halljon ki ez a mesterség.
Többször is elismerték a munkáját
Bedő Anikó Kaposváron szerzett szakmai végzettséget érettségi után. Az inasévek után, 1990 májusában kezdte el Pécsett önálló fazekaséletét. Több alkalommal tartott kézműves továbbképzést pedagógusoknak és óvónőknek. Munkáival évek óta részt vesz külföldi bemutatkozásokon, először 1994-ben Chemnitzben, később Annabergben, Ulmban, és Grazban. 2010- ben a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara az „Év kézművese” díjjal tüntette ki, 2014 őszén pedig a Baranya Megyei Közgyűlés „Kulturális, Művészeti és Sajtó Díját” vehette át.