– Mikor adott vért első ízben?
– Már 57 esztendős vagyok és közel negyven évvel ezelőtt, 18 évesen adtam először.
– Netán különleges vére van?
– Éppen ellenkezőleg, az egyik leggyakoribbféle, 0-ás RH-pozitív, éppen ezért nagy szükség van rá. Megtörtént már, hogy rám telefonáltak a Véradó Állomásról, s megkérdezték, egészséges vagyok-e és mit csinálok. Mondtam, hogy otthon pihenek, és mire felöltöztem, már ott is volt értem az autó, mert egy kétéves kisgyereken kellett azonnal segíteni. Egyébként nem ismerem azokat az embereket, akiken segítek, ám azt pontosan tudom, hogy mennyire fontos lehet ez a számukra.
– Hogy kezdődött?
– Fiatalon hivatásos katonának jelentkeztem, tiszthelyettesnek készültem, és a véradásért rendkívüli szabadság járt. Később az ünnepnapokhoz, a születésnapomhoz kapcsoltam az eseményt. Igazából akkor vált mindez tudatossá, amikor leukémiás gyerekekről láttam egy filmet és rögtön jelentkeztem csontvelődonornak. Ám ez nem olyan egyszerű, mert rengeteg tényezőnek kell hozzá passzolnia. Helyette viszont adtam hetvenszer vérlemezkéket.
– Ez mit jelent pontosan?
– Úgy hívják, hogy vérlemezke-ferézis, az adott vért megfelezik, a lemezkéket kivonják, a többi részét visszatáplálják a szervezetembe. Vért pedig évente 5-6 alkalommal adok, egyszerűen azért ilyen kevésszer, mert a kettő között el kell telnie 54 napnak. S mindig az motivált, hogy szeretek önzetlenül adni. Azt meg soha nem lehet tudni, hogy egyszer nem szorulok-e rá magam is mások segítségére.
– Nem lett soha rosszul a vérveszteségtől?
– Mondjuk a tűtől kifejezetten félek, de nincs ebből gond, mert a véradóban profik a nővérek. Ugyanakkor számomra ez állandó egészségkontroll, mert ilyenkor sok mindent megvizsgálnak. Aztán a vérvétel után mindig nagyokat alszom és másnap igen frissnek érzem magam.
– Mivel segít rá, hogy jó vére legyen?
– Egész életemben sportoltam: dzsúdóztam, fociztam, atletizáltam és tájfutó voltam. A bokáim viszont már nem bírják, mostanában inkább csak kerékpározom. No és igyekszem egészségesen élni, meg kerülöm a gyógyszereket.
A munkája is a biztonságos életről szól
Koch Tibor 1962-ben született Pécsett. Meszesre járt általános iskolába, Barcsra az erdészeti szakképző iskolába, katonai tiszthelyettesi iskolát végzett Budakeszin, majd Lentiben, Szombathelyen, Szekszárdon volt állományban és a pécsi Tüzér laktanyából szerelt le 10 év után 1990-ben. Ezt követően sofőrködött a Magyar Postánál, biztonsági szolgálatoknál dolgozott, vagyonvédelemben tevékenykedett, jelenleg is fegyveres biztonsági őr. Felesége, Szilvia az ÁNTSZ laborasszisztense, két gyerekük van, Zsófia (21) közgazdász hallgató, Máté (17) a Zipernowskyban tanul.