– Mit jelent önnek a díj?
– Nagyon jó érzés volt átvenni, úgy érzem, a munkámnak ez egy óriási gyümölcse. Hálás vagyok Vincze Balázsnak, a Pécsi Balett művészeti vezetőjének, és mindenkinek, aki segítette a pályámat.
– Milyen a profi táncos élete?
– Ez kemény munka, nagy fizikai megterhelésnek vagyunk kitéve minden nap. Az ember szervezete ehhez persze hozzáedződik az évek során, de azért nagy kihívás. Délelőtt tíz órától szünetekkel este hétig próbálunk. Van, hogy egy nap akár több darabot is.
– Ez egy bizonyos személyiséget is megkíván.
– Igen, sok kitartás és alázat kell ahhoz, hogy valaki profi táncos legyen. Véleményen szerint utóbbi a legfontosabb. Otthonról is ezt hoztam, és az iskolában is olyan mesterem volt, aki megkövetelte az alázatot. Később is mindenhol ezt láttam, emiatt fokozatosan kialakult egy értékrend a munkával kapcsolatban. Az, hogy ez egy jó és járható út, a díj is jelképezi.
– Volt olyan szerepe, ami kiemelkedett a többi közül?
– Mindegyik szerepemet szerettem. Hófehérkével, egy mesebalettel kezdtem, majd ez fokozatosan épült tovább. Utána jött a Bolero, Carmen vagy Faust Margitja. Az volt a szerencsém, hogy mindegyik karakter más volt. A különböző szerepkörök eltérő művészi előadásmódot igényelnek, és ezáltal én is mindig valami mást tudtam kihozni magamból.
– Nehéz belehelyezkedni egy új szerepbe?
– Az első pár alkalommal nehéz. A szerep attól lesz jó, ha magunkat is beletesszük, így hozzuk össze a megformált karaktert és valódi énünket. Az első drámai szerepem Carmen volt. Ő mindig azt teszi, amit a szíve diktál, nem méri fel, hogy mekkora bajt csinált. Amikor elkezdtünk próbálni, és belehelyezkedtem a szerepbe, lelkileg kicsit összezavart: bennem is megvan ez a felelőtlenség? Aztán ezen átlendültem, és külön tudtam választani azt a személyt, akit a színpadon alakítok, és aki valóban vagyok.
– Mitől lesz valaki jó táncos?
– Egy táncos attól fejlődik, hogy minél többet gyakorol, ez fizikai erőnlétben és a technikában is megnyilvánul. A fiatalokon is látom, mennyit számít az, ha valaki otthon, szabadidejében is foglalkozik a tánccal. Ez meg is éri, mert csak így lehet kiemelkedni.
Változatos szerepeket táncolt már el
Ujvári Katalin Szigetváron született, hat éves korában kezdett társastáncot tanulni. A Pécsi Művészeti Szakgimnáziumba járt, ott ismerkedett meg a tánc művészi vonalával. Az ötödév után felvették a Pécsi Baletthez, így már 14 éve a társulat tagja. Az elmúlt években számos szerepben láthattuk már, ő alakította Carment a Carmenben, Mimit A csodálatos mandarinban vagy Katát A makrancos hölgyben. A Pécsi Balett Társulati Díját 2015-ben nyerte el, egy évvel később pedig az évad legjobb női táncművészének választották.