– Mióta öröklődik a mesterség?
– Az első aranyérmünket 1886-ban nyertük ipari kiállításon, de ennél bizonyosan régebben kezdődött a munka. Azóta soha nem volt leállás, mindig működött a cég kisebb-nagyobb méretekben, az ötvenes évekig Trischler néven. A II. világháború idején például 16 alkalmazottal dolgoztunk. S van még egy családi érdekesség, apát és fiút, vagyis két Sebestyént mindenkor két Ferenc, egy újabb apa és fiú váltott, majd ismét a Sebestyének következtek.
– Igaz, hogy a cserépkályhapiac most újra fellendülőben van?
– Ez mindig így volt, egyszer fent, máskor kicsit lejjebb. Amikor az olaj, a gáz bejött, akkor volt egy kis visszaesés, aztán újra kiegyenlítődött az érdeklődés.
– Mióta megy a vállalkozás?
– Több mint harminc éve. Hívtak közben Budapestre, külföldre is, de maradtam az ősi fészekben. Szó szerint, mert a házunkat a dédnagyapám építette 1906-ban, azt sem hagytam el soha.
– Hány cserépkályha készült?
– Évente úgy száz, vagyis három évtized alatt legalább háromezer. Megjegyzem, nincs köztük két egyforma, szóval nem lehet megunni a készítését. Egyre több a különleges kihívás, és itt nem elsősorban a dizájnra, sokkal inkább az egyedi működésre gondolok.
– Lesz hetedik generáció is?
– Három fiam van, de egyikük már elkötelezte magát a színészi pálya iránt, a másik is művésznek, harsonázni tanul. A legkisebben bizakodom, őt érdekli legjobban a munkám, ám ő még csak hét esztendős.
– Hogy lett a két nagyobbik srácból művész?
– Magam is amatőr színész vagyok és zenekarban dobolok. Nagynyárádon van társulatunk, és bemutattunk már olyan musicaleket, mint a Valahol Európában, A dzsungel könyve, vagy az Oroszlánkirály. A falu farsangi mulatságain is gyakran fellépünk kabaré jelenetekkel. A dobolás pedig a szívem csücske. Negyvenévesen kaptam a felszerelést a családomtól, és a lippói fúvószenekarban játszom, de a nagy álmom egy rockzenekar.
– Meddig lehet ezt csinálni?
– Ha az egészségem engedi, ameddig csak élek.
Ipar és művészet minden ágon
Tarlós Ferenc 1971-ben született Mohácson. Majson járta ki az általánost, Pécsett és Budapesten párhuzamosan végezte a cserépkályhás szakmát 1986-1988 között. Édesapja mellett ismerkedett a fortélyokkal, 1993-tól önálló egyéni vállalkozó, 2006-ban pedig letette a mestervizsgát. Felesége, Lívia pedagógus, németet tanít a majsi iskolában. Három fiuk van, Ferenc 21 éves, színésznek készül és logopédusnak tanul, Bence 17 esztendős, harsonán játszik a Pécsi Művészeti Gimnáziumban, Dániel pedig 7 éves lesz, elsős az általánosban és dobolni tanul.