Felkapta a média a Greenpeace-közleményét, miszerint a településen egy 2015-ös mérés során a talajra megadott határérték több mint 28 ezerszeresét találták halogénezett aromás szénhidrogénekből. A Greenpeace még 2016-ban próbálta megszerezni az adatokat a hatóságtól, ám ezt nem kapták meg. Végül a környezetvédő szervezet perrel szerezte meg az adatokat, és hozta nyilvánossá.
Hétfőn elutaztunk a több mint 300 lelkes kis baranyai településre. Ahogy a kocsival begördültünk, rögtön feltűnt, hogy a templom környékét közmunkások takarítják. Egy-két emberrel sikerült beszélnünk, míg a polgármesterhez megérkeztünk. Mint kiderült, poénért nem kell a szomszédba menni. Kérdésünkre, hogy nincs-e pánik a községben, egymás után jöttek a válaszok: „Immúnisok lettünk”. „Most már tudjuk, miért nőttek görögdinnye nagyságúra a fokhagymák.”
A település vezetője, Vig Imre a polgármesteri hivatalban fogadott minket. A termet gyönyörű agancsok díszítik. Nem meglepő, hiszen ő maga is hivatásos vadász.
– Sajnos ilyen népszerűek lettünk ismét, egymás után érkeznek a tévéstábok, újságírók
– mesélte a polgármester. – Mi is a sajtóból értesültünk a hírről. Először természetesen megijedtünk, de másnap minden a régi kerékvágásba került.
Mint megtudtuk, hétfőn egy nyertes pályázat végett – orvosi rendelő felújítása – Madaras Zoltánnál, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökénél beszélt a polgármester, ahol szóba került ez a téma is. Itt elhangzott, hogy meg kell várni a további szakhatósági eredményeket.
A településen a kutak többségét betemették, de ahol még van, ott is főleg autómosásra használják a vizet. A polgármester elmondta, hogy sok a daganatos, rákos megbetegedés, de hogy ez emelkedett-e az évek alatt és az országos viszonylatban ez mennyire kiemelkedő, arra pontos statisztika nincs. Egyet azért még megtudtunk, a településen sok az idős lakos. A legidősebb a 92 éves Kispál Istvánné, Vilma néni, aki születése óta Garén él.
Idővel elakadt a mentesítés a telepen
A 1980-as években a Budapesti Vegyiművek egykori hidasi gyártelepéről szállították ide a mérgező vegyi anyagokat, a több mint 62 ezer darab 200 literes tetraklórbenzol-származékot tartalmazó vashordót. A telephelyet Garétól légvonalban egy kilométerre hozták létre, de mert közigazgatásilag a településhez tartozott, így garéi-történetként híresült el a szennyezés ügye. A hordók idővel elrohadtak. A szennyező, rákkeltő anyag kifolyt. Először a telepet ideiglenesen műanyag fóliával takarták le, hogy megelőzzék a további szennyező anyagok bemosódását a talajba, majd a lerakó körül figyelőkutakat telepítettek. A kétezres években a hordókat kiásták, átcsomagolták és veszélyeshulladék-égetőbe szállították. A korábbi céget idővel felszámolták, így elmaradt a közel háromezer tonnányi föld cseréje. Az üresen, őrizetlenül maradt telepen lassan szétloptak mindent. A sokáig csupasz, kipusztult területen lassan-lassan visszatér az élet, és a természet visszaveszi a területet.