Borítékolható, hogy az Olivér! lesz hosszabb időn át az ügyeletes sikerdarab a Pécsi Nemzeti Színházban. A musical múlt hétvégi új bemutatója ugyanis rendkívül látványos volt, a díszletek és a jelmezek tökéletesen elénk varázsolják Charles Dickens Twist Olivérének korát és miliőjét. Az összhatást pedig fokozták a jó színészi teljesítmények.
Az már Nagy Viktor rendező érdeme, hogy láthatóan hihetetlenül sokat készültek erre az előadásra. Két tucat kisgyerek énekel, táncol döbbenetes erővel és pontossággal több jelenetben, de például Dörzsölt szólóban is fantasztikus, Olivér pedig olyan nehéz dalokat ad elő, ami egy befutott énekesnek is a becsületére válna. Filmszerűen peregnek a jelenetek, akciódús, mozgalmas a darab, magával ragadó az előadás, kimagasló énekesi teljesítményekkel (Götz Attila, Stubendek Katalin), egyenletes színészi játékkal olyan színművészeknek köszönhetően, mint Sólyom Kati, Unger Pálma, Stenczer Béla, de a „közép” korosztály, Józsa Richárd, Györfi Anna, Urbán Tibor, Vidákovics Szláven is kitesz magáért, és a színpadi kohóba jól lép be az új generáció is, Bach Zsófia, Takaró Kristóf, Bergendi Barnabás személyében. Ám az egész csapatból kiemelkedik Szirtes Gábor. A fővárosból érkező vendégművész ugyanis nem csak kiválóan énekel, de közben a színészi játéka is kiemelkedő, ami a többségnél még nem mondható el, mert vagy az énekre, vagy a játékra figyelnek jobban.
Az Olivér! annak idején (kereken 50 éve) Oscar-díjas film lett, slágereivel pedig meghódította az egész világot. Ez a zene még ma is kellően rockos és dallamos. Nagy Viktor rendezésében viszont a történet is tökéletesen átjön a közönségnek. Ráadásul kapunk egy jókora pluszt: a sötét tónusú, nyomorúságos élet képei közt mindig feltűnik egy reménysugár, látványban, színekben és karakterekben is. A zenekar ugyancsak odateszi magát: dinamikát ad a slágerekhez. Egy csúcsprodukciót láthatunk, s nem csak az igazolja ezt, hogy minden közreműködőt, szereplőt, éneklőt összeadva közel százan vesznek részt az előadásban. Ez a darab már most is nagyon élvezhető, de meggyőződésem, hogy tíz-húsz játék után ennél is sokkal jobb lesz, mert összeérik a rengeteg munka és lazábbá, ösztönösebbé válik idővel a produkció.