Nikolasz egy ritka, jellemzően gyermekeket sújtó, igen agresszív megbetegedésben, neuroblastomában szenved, amely a daganatos megbetegedések egy rosszindulatú fajtája. Nikolasz esetében már csak a negyedik stádiumú, előrehaladott szakában sikerült diagnosztizálni a betegséget. Ezt követően haladéktalanul megkezdődött a kezelés, s akkor a kilátások nem sok jót ígértek, húsz százalék körülire tették felépülése esélyét. Pécsett és Budapesten kezelték, s kezelik a kisfiút a mai napig is, mára viszont már jó esélye van a teljes felépülésre.
– Teljesen letaglózott bennünket, mikor megtudtuk, hogy sajnos a legrosszabb eshetőség igazolódott be – elevenítette fel a több mint egy évvel ezelőtt történteket Nikolasz édesanyja, Diószegi Szilvia. – Az első sokk után eldöntöttük, hogy felállunk és végigcsináljuk, közösen vesszük fel a harcot a betegség ellen. Hihetetlen sok mindenen vagyunk túl. Sokszor ő vigasztalt és tartotta bennem a lelket. Egy igazi kis hős és példakép.
Az édesanya elmondta, Nikolasz az első pillanattól kezdve tudott mindenről. Nagyon nehéz volt elfogadnia, és sokszor megkérdezte: „Anya, miért pont én?! Miért velem történik mindez?!”
– Mostanra elmondhatom, hogy egyre jobbak az eredményei. Jelenleg is nagyon jól van, azzal együtt is, hogy még tartanak a kezelései, melyekből egy még hátra van, az ezt követő vizsgálatok fogják megmutatni, hogy fellélegezhetünk-e.
A kezelések során sok kis sorstárssal találkozott Niko is, barátságok születtek, szövetségek köttettek a betegség árnyékában. Sajnos azonban ők már nem lehetnek vele.
– A rák szomorú velejárója, hogy sokan nem gyógyulnak fel. A kis harcostársak közül Niko fradista kis barátja, Attila sem. A mai napig is sokszor emlegeti őt. Nem könnyű elfogadni, hogy az a csupa szív, kedves kisfiú már az angyalok közül tekint le ránk.
A magyar egészségügyi szolgáltatásokról szólva az édesanya úgy fogalmazott, hogy arról csak jót mondhat. Önzetlenül, szeretettel foglalkoznak mindenkivel, az első perctől fogva mindig számíthattak az egészségügyben dolgozók segítségére.
Mára a kisfiú állapota nagyon sokat javult. A tolókocsit is elhagyhatta, fűzőt sem kell már viselnie. Az eredményei egyre jobbak. Diószegi Szilvia elmondta azt is, hihetetlen érzés volt, hogy az egész város összefogott Nikóért és értük, a gyógyulásáért. Amerre csak jártak, mindig volt valakinek egy kedves szava, erőt adó gesztusa. Nagyon sokat jelentettek azok az üzenetek, melyeket a fiú kis diáktársai küldtek, s melyeket nagy becsben tart, őriz. Ahogy minden más segítő adománynak is nagy respektje van náluk, legyen szó a mohácsi bútorkereskedő által nagylelkűen felajánlott, focis témájú kárpittal ellátott ágyról, vagy éppen ismert futballistáktól, neves focikluboktól kapott ereklyékről.
– Annyi kedves ajándékot kaptunk, hogy felsorolni is nehéz lenne, ezért nem is teszem, csak szeretném megköszönni mindenkinek, hogy gondolt ránk, erőt adott a legnehezebb időkben, imádkozott értünk. Az adakozók sokaságának köszönhetően tudtuk kialakítani a steril szobát, átalakítani a lakást úgy, hogy a transzplantáció után Niko számára megfelelő, biztonságos, kényelmes legyen. Mindent meg tudtunk neki adni, amire szüksége volt a kezelések során, s az ezek között otthon töltött időben, a lábadozása idején. Biztosítani tudtuk a kezelésekre, beavatkozásokra való utazást, fedezni tudtuk az ott tartózkodást, mikor Budapesten kezelték a kisfiamat. Máshogy ez nem ment volna.
Persze minden mögött elsősorban a család állt.
– Külön szeretnék köszönetet mondani édesanyámnak és papának, akikre mindig, mindenben számíthattunk az elmúlt egy esztendő megpróbáltatásai során, s korábban is.
A kisfiú számára létrehozott számlaszám továbbra is él, arra továbbra is lehet adományokat utalni, melyeket köszönettel fogadnak.
Adakozni az alábbi számlaszámon lehet: Mohácsért Közalapítvány 11731070-26907488. Külföldről utaláshoz: OTPVHUHB HU32 1173 1070 2690 7488 0000 0000.