– Hány évnyi fotózás kell egy ilyen sikerhez?
– Középiskolásként, közel harminc éve ismerkedtem meg a fényképezéssel. Az első gépem egy Praktika volt és a tükörreflexes masinába belenézve elbűvölt a keresőkép látványa. Idézőjelben keretben kezdtem látni a világot.
– Mikor érezte, hogy már fotós?
– Amikor el tudtam dönteni, hogy mi az amit szeretnék vele megörökíteni, s mi az amit nem szabad lefényképezni. Ugyanis a jó fotót meg kell alkotni. Kezdeti időkben sok mindenre megtanított régi mentorom, Kanizsai József tanár barátom is.
– Mit tett mindehhez a Mecseki Fotóklub?
– Éppen negyedszázada lettem a tagja, ahol az évek során egyfajta speciális gyűjtőközösségben nagyon sokat formáltuk egymás gondolkodását.
– Miben más a hivatásos fotós, mint a lelkes amatőr?
– A fotózás életformává vált bennem. Másrészt kiválasztottam azokat a területeket, melyek a látásmódomnak legjobban megfelelnek, így elsősorban természetfotós vagyok, de portrékat, eseményfotókat, alkalmazott célú fotográfiákat is készítek. Legjobban pedig a makrófotográfia ragadott meg, itt egy másik dimenzióba kerül az ember, egy olyan világba, amit szabad szemmel nem képes érzékelni.
– Mi az igazi szépsége kamerán át nézni a valóságot?
– A fotografálás számomra olyan, mint amikor megáll az idő, vagy mintha egy kicsit vissza is tekernénk. A pillanat visszatükröződése az idő megállíthatatlan folyamatában. Ezért is válik a kép az évek múlásával egyre értékesebbé.
– Az Év Magyar Fotójának Mesterséges intelligencia a címe. Mi ragadta meg ebben a pillanatban az alkotót?
– Minden évben nagy várakozás van bennem a Zsolnay Fényfesztivállal kapcsolatban, ahol egyre izgalmasabb produkciókat lehet látni és kihívásnak tartom a megfényképezését. Egyszerűen csak a fény, a tér és a szemlélő hármasának különleges kapcsolatát próbáltam visszaadni. A témaválasztás újszerűsége is megfoghatta a zsűrit. Azt viszont megjegyezném, az Év Magyar Fotója cím csak egy része a sikerünknek, mert a Mecseki Fotóklub az országos megmérettetésről több kategóriagyőzelmet is elhozott.
Állattenyésztőnek tanult Szentlőrincen
Horváth Csaba Tamás 1974-ben született Pécsett. Szentlőrincen az Újhelyi Imre Mezőgazdasági szakközépiskolában végzett állattenyésztő technikusként, innen a természet szeretete. 1997-ben elvégezte a fényképész iskolát, később pedig informatikai képzettséget is szerzett, hogy a digitális technikát megfelelő szinten kezelni tudja. Nem ez az első fotós sikere, 1996-ban az Év ifjú természetfotósa lett, és azóta több országos pályázaton díjazták a képeit. Felesége, Horváthné Antos Ágnes, az Apáczai Művelődési Ház népművelője, kislányuk Viktória, 11 éves.