– Mindig kilógott a sorból?
– Már kölyökként is jóval magasabb voltam a társaimnál, de nem olyan nehéz ezzel együttélni.
– Előny vagy hátrány a két méteres magasság a táncparketten?
– Hát, például tovább tartott megtanulni irányítani a testem. Amikor a többiek végeztek a gyakorlással, én még visszamentem nyújtani és átvettem újból néhány elemet. De sokkal több az előnye, hiszen a színpadon látványosabb a megjelenésem. Nem véletlen, hogy döntően fő gonoszokat, varázslókat, mágikus karaktereket játszom. Persze fura is lennék Rómeóként, Júliánál két fejjel magasabban. És persze azt is könnyebb így észrevenni, ha valamit nem tökéletesen csinálok.
– Mikor dőlt el, hogy táncos lesz?
– Kecskeméten jártam általános iskolába, ahol tagja voltam egy showtánc csoportnak, és a tanárnőm irányított a Pécsi Művészeti Gimnáziumba. Itt pedig harmadikosként a korábbi önmagamhoz képest egy szinttel jobban teljesítettem a tánctagozaton. Ekkor hittem el, hogy számomra valóban ez a pálya.
– Mi hozta meg a sikert, hogy az ország legjobb balettosa lett?
– Hét évvel ezelőtt már elnyertem ezt a díjat az Othellóban nyújtott alakításomért. Most a Carmina Burana előadásunknak köszönhetem az elismerést, mert az alkatomhoz „telitalálat” ez a szerep. Nagyszerű érzés közel ezer aktív férfitáncos közül a legjobbnak lenni, de leginkább azért, mert visszajelzés, hogy elismerik a munkádat, hogy része vagy a magyar táncművészetnek.
– Pécsett él 17 éve. Mennyire azonosult a várossal?
– Van néhány olyan hely, aminek nagyon élvezem a hangulatát. Ilyen az alagút tetején a zöld park, a tettyei sétánynál a szikla a megfeszített Krisztus szobrával, a tüskésréti futópálya, amint reggel kel fel a nap és gőzölög a tó. Rengeteg jó emlék köt ide. A táncot pedig addig folytatom, amíg rám nem szólnak, hogy: „Gyere le a színpadról!”
Az ifjú édesapa a jövőre is gondol
Koncz Péter 1987-ben született Kecskeméten. Itt járt általánosba, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium tánc tagozatán érettségizett, 12 éve tagja a Pécsi Balettnek. S van már B terve, ha a táncot befejezi: a balett-társulat támogató, kiszolgáló személyzetében tudná elképzelni a távoli jövőt. Ezért újra tanulni kezdett, a Budapesti Színművészeti Egyetem szcenikus és színháztechnikus szakára jár. Felesége, a szigetvári Győri Ildikó a távközlésben dolgozik, s nagy most az öröm a családban, mert első gyermekük, Botond négy hete született.