– „Jó reménységet ajándékozott nekünk az Isten” – ez az idei egyházi év mottója a Pécsi Egyházmegyében. Mi a sorok üzenete?
– Az egyháznak, az evangéliumnak alapküldetése és feladata, hogy az emberben ébren tartsa a reményt. A legnagyobb szegénység az, ha az ember a reményt veszíti el. Ezen nehéz túllendülni. Ha valaki anyagilag szenved hiányt, azt lehet kezelni. A reménytelenséget viszont nagyon nehéz. „Reményt és jövőt adok nektek” – 2011-ben ez volt az egyházmegye első mottója. Akkor teremtettük meg ezt a hagyományt, és azóta minden egyházi évben újabb szentírási szakaszt keresünk, majd próbáljuk ennek üzenete köré fonni a hitoktatást, lelkipásztori tevékenységet, valamint a kulturális eseményeket. „Jó reménységet ajándékozott nekünk az Isten” – 2019-ben ezt a mottót választottuk, mert amit az Isten nekünk ad, az jó, a reményünket élteti. Ez a jelmondat utal a 2020 szeptemberében Magyarországon megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is, amelyre régóta készülünk, és amelyre a remény megtestesítőjeként tekintünk.
– Sorra újultak meg a vidéki templomok az elmúlt években. Milyen a fejlesztések fogadtatása a helyi közösségekben?
– Egy most záruló vidékfejlesztési projekt keretében 40 templom felújítása történt meg. Korábban is volt hasonló korszerűsítési program, így 2011-től összességében a Pécsi Egyházmegye 150 templomán folytak eltérő intenzitású és mértékű munkálatok. Volt, ahol teljes körű rekonstrukció valósult meg, más esetben részleges fejlesztés történt, például a tetőzet cseréjét vagy a vízelvezetési problémákat sikerült megoldani. Kisebb településeken – ahol a helyi közösség anyagi forrásai nem voltak elegendők a templom rendbetételére, ám külső támogatás segítségével megújulhatott az épület – örömmel vettem észre, hogy kivirult az emberek lelke. Örülnek a beruházásnak, szívesebben járnak a templomokba és gondoskodnak róla. Korábban ezt nem tették, mert elfogyott az erő és a lendület, amit most visszakaptak. A templomok felújítása ezért sokkal több, mint építkezés – közösségformáló ereje is van.
– A Székesegyházban is nagyszabású korszerűsítés zajlik.
– Többek között a teljes fűtési rendszer cseréje és a hangosítás modernizálása is esedékessé vált. A legnagyobb porterheléssel járó munkák októberben, novemberben lezajlottak. A Bazilika az adventi időszakban a liturgikus eseményekre ideiglenesen megnyitotta kapuit – a rorátékra érkező hívek már meg is tapasztalhatták, hogy az új fűtési rendszer kiválóan és hangtalanul működik. Öröm látni, hogy több száz ember, idős és fiatal egyaránt mond igent arra, hogy advent idején, reggel 6 órakor szentmisével indítsa el a napját, imádságban készülve megváltónk érkezésére. Vízkeresztet követően, január 7-én ismét a kivitelezők veszik birtokba a területet. Február végére sok pad és bútor restaurálása fejeződik be, március elejétől pedig a falak kerülnek sorra. A korábbi években a beázások komoly károkat okoztak, ezért elsősorban a déli hajóban dolgoznak majd a restaurátorok. A teljes felújítás 2020 végéig tart, az állványozás azonban mindig csak olyan mértékű lesz, hogy az a liturgikus tevékenységet ne zavarja.
– Lesz majd, aki megtöltse a megújult templomokat? A fiatalok mennyire vannak jelen az egyház életében?
– Az ifjúság elérése az egyház számára minden korban sajátos feladatot jelentett. Szent II. János Pál pápa a következőt mondja: „Ti vagytok az egyház reményei, mert Ti mertek kérdezni.” A fiatalok egy része nyíltan és őszintén ma is felteszi a kérdéseit, de azt nem gondolják, hogy az egyháznál van a válasz. Nem feltétlenül elutasítás vagy ellenállás tapasztalható a részükről. Mondok egy képletes példát: a fiatalok szeretik a Székesegyházat. Tavasztól őszig estefelé nap mint nap jönnek, a téren ücsörögnek, hajnalig beszélgetnek. Eljönnek a Székesegyházig, mert ez egy jó hely számukra. arra nem feltétlenül gondolnak, hogy ha csak tíz lépéssel beljebb mennének, ott mást is kapnának. Ezt látom a fiatalságon: a legjobb módon, őszintén teszik fel a legjobb kérdéseket, de nem gondolják, hogy az egyháznál megtalálhatják a választ. Hogy elérjük őket, nagyon nagy segítséget jelentenek a katolikus oktatási intézmények.
– A hitoktatás iskolai kereteken belül való bevezetésének érezhető a pozitív hozadéka?
– Abszolút. 2013-ban a köznevelési törvény írta elő az iskolai etikaoktatást, ami kiváltható hittannal. Azt látjuk, hogy a gyerekek 56-57 százaléka folyamatosan, rendszeresen választja a katolikus hitoktatást. Ez egy óriási dolog. Az állami és az egyházi iskolákban az egyházmegyénkben 20 ezret meghaladó számú gyermekkel találkozunk legalább heti egyszeri alkalommal, és így kapcsolatunk van a szülők jó részével is. Örömet és megnyugvást jelent számomra, hogy ez az arány a kezdeti lelkesedést követően sem csökkent. Nem mondom, hogy mindenki, aki hittanra jár, templomba is jár, vagy minden tekintetben ismeri az egyház tanításait, de az iskolai kereteken belüli hitoktatás kiváló kapcsolódási pont az egyházzal.
– A paphiányról hogyan vélekedik?
– Kell róla beszélni. Ha csak az elmúlt 20 évet nézzük, akkor is jelentős a papok számának a csökkenése. Azt gondolom, hogy nemcsak paphiányról van szó, hanem általában az embernek a válságáról. Az elmúlt egy-két évet megelőző esztendőkben csökkent a házasságkötések száma is, ugyanakkor növekedett az együttélések száma. Mindez azt mutatja, hogy magában az elköteleződésben van egy nagy megtorpanás. Nem arról van szó, hogy azok, akik bármilyen nyilvános fórumon történt elköteleződés nélkül együtt élnek,
rossz emberek, hanem arról, hogy nem merik magukat elkötelezni. Igaz ez a papságra is. Pedig el lehet egy életre köteleződni! Hogyne lehetne! Nem azért, mert mindent előre tudunk, nem is azért, mert azt gondoljuk, hogy mindent kibírunk. Csak azt kell tudni és emellett kitartani, hogy fenn akarjuk tartani a kapcsolatot, vagy akarjuk a papságot hűségesen élni. Hogy aztán milyen nehézséggel kell megküzdeni, milyen megoldási lehetőségek nyílnak meg, azt nem lehet előre látni. De ha a döntésünk szilárd, az elköteleződés megingathatatlan, akkor hittel bízhatunk abban, hogy Isten megmutatja nekünk a megfelelő utat, s hozzá megadja, ami szükséges.
– Hogyan lehet ezen a „megtorpanáson” változtatni?
– A családokat túlontúl, akár erőn felül is támogatni kell. A családot mint modellt védeni kell. Ahol az állami törvények nem privilegizálják a családot, ott csökken a számuk. Ilyen szempontból nem igaz az, hogy az én életem csak az enyém. Az se igaz, hogy mindenki éljen úgy, ahogy akar. Meghatározó jelentőséggel bírnak a jogszabályi keretek. A törvényi rendelkezések – például támogatásokkal – abszolút tudják segíteni vagy éppen gátolni a családok létrejöttét és megmaradását. Nagyon fontos az elköteleződés bemutatása is: az életünk azért szép, mert egyszeri, megismételhetetlen, de odaadható. Ez az odaadás jelenti a házasságot, jelenti a papságot-szerzetességet is. Ha nem merem teljesen elkötelezni, odaadni magam, akkor mindez nem működik. Csíksomlyón Ferenc pápa a következőt mondta: „Aki kockáztat, azt az Úr nem fogja magára hagyni!” Márpedig az életünk számos területén kockáztatni kell.
– Mi a karácsony üzenete a mai ember számára?
– Általánosságban a karácsonyt a szeretet, a család ünnepének szoktuk mondani. Nem állhatunk meg azonban pusztán ezeknél a kijelentéseknél. A karácsony a Jóisten szeretetének az ünneplése. A Jóistené, akitől tanulunk, aki megszületett értünk, s odaadta magát nekünk. A család ünnepe is – azé a családé, amely az Istentől alkotott természetnek megfelelő: apa, anya, gyerekek. Az édesapa-édesanya egymás iránti és a gyerekek felé irányuló szeretetkapcsolata a Jóistent jeleníti meg. Aki mindig ad, elfogad, kér, kísér és bátorít. Mikor Jézus kisgyermekként eljön a világunkba, nem birtokol semmit, nincs semmije, de a családot elfogadja. Sokszor nem merünk, nem tudunk időt adni az ünnepre. Pedig úgy tudjuk az Istent ünnepelni, ha időt hagyunk neki. Sajnos a karácsony nagyon sokszor a javak, ajándékok beszerzéséről szól – nyilván a szeretet egyfajta jeleként –, és ez sokkal inkább egy fárasztó tortúra, semmint egy ünneppel teli pillanat. Ez így nincs jól. Adjunk időt, ünnepelni a megszülető Isten gyermeket, s az ünnepben az ajándékaink mellett figyelmünket, törődésünket, készségünket, szeretetünket is nyújtsuk át szeretteinknek, s igyekezzünk mindezt a megújult tapasztalatot az év többi napján is megélni. Áldott ünnepet kívánok minden olvasónak!
Két egyházmegyét vezet egyszerre
Dr. Udvardy György Ferenc pápa döntése alapján 2019. július 12-től a Veszprémi Főegyházmegyét és a Pécsi Egyházmegyét is vezeti. Érseki kinevezését követően a két egyházmegyei hivatal működését összehangolták – ez alapján dr. Udvardy György heti két napot – szerdán és csütörtökön – van Pécsett, a többi napon, így a hétvégeken is Veszprémben tartózkodik. Lelkipásztori tevékenysége elsősorban Veszprémre koncentrálódik.
Az új püspök kinevezéséről semmilyen információt nem tudni, mindössze annyit, hogy a döntés meghozatalának nincs határideje. Beiktatásáig a Pécsi Egyházmegyét – a megyés püspöknek megfelelő jogkörrel – apostoli kormányzóként dr. Udvardy György érsek vezeti.