Katalin Barcson látta meg a napvilágot 1935-ben. Szüleivel rövid időn belül Csepelre költöztek, ahol a második világháború végéig éltek. Budapest ostromakor házukat találat érte, a front és a szovjet csapatok elől Németországba menekültek, ahol az amerikai zónában élték meg a háború végét. Később vonattal Csehországon keresztül visszaküldték őket Magyarországra. Sopronba érkezve a szovjet katonák mindenüket elvették. A szülők bejelentést tettek a rendőrségen, mire az egyik egyenruhás meglepődve megkérdezte: „Önök honnan jöttek?”
Mivel a házukat bombatalálat érte, és kevés épület maradt épségben a fővárosban, a hatóság úgy döntött, Barcsra költözteti őket, ahol Katalin meglátta a napvilágot. A fiatal lány könyvelést végzett, s mivel vallásos nevelést kapott, rendszeresen járt templomba, ahol a helyi kórusban énekelt. A templomban ismerkedett meg Barna Tiborral, aki szüleivel szintén Budapestről érkezett Barcsra 1944-ben, előtte néhány évig Csokonyavisontán éltek, ahol az édesapja a Széchenyi-kastélyban dolgozott mint bútorrestaurátor.
A fiatal pár 1955. április 16-án kötött házasságot. Az 56-os forradalomkor el akarták hagyni az országot, de Katalin várandós lett, így maradtak Magyarországon. 1957 januárjában megszületett fiuk, ifjabb Barna Tibor. A szülők 1959-ben sikeresen megpályázták a szabadszentkirályi boltot és kocsmát. Pár év múlva a megtakarított pénzből Pécsre költöztek, és az elsők között épülő társasházban vásároltak lakást a Tettyén. Barna Tibor a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalatnál dolgozott kereskedőként, majd a Baranyai Vendéglátóhoz került, és a feleségével közösen üzemeltették a Csillag vendéglőt, ahová iparosok, egyetemisták jártak. 1981-ben bérbe vették a Szabadság úti borozót a Pannónia ÁFÉSZ-től, majd a rendszerváltáskor az elsők között alapítottak kft.-t, és vásárolták meg az üzletet. Innen mentek nyugdíjba. Geresdlakra három éve költöztek fiukkal és feleségével, Barna-Mendly Erzsébettel.
Várjuk olvasóinktól, hogy ha neves évfordulójuk (házassági, osztálytalálkozó) van, küldjék el fotójukat, történetüket szerkesztőségünknek.