Van egy régi mondás, aminek a lényege, hogy az nem hír, hogy a postást megharapta a kutya, az lenne igazi hír, hogy postás harapta meg a kutyát. Ez a közszájon forgó kiszólás is arra enged következtetni, hogy mióta világ a világ, számtalan kutyatámadás éri a postásokat. Ez nem csak mendemonda, hanem számszerűsíthető tény. Dr. Szilágyi Béla, nyugalmazott postás, a Pécsi Postaigazgatóság egykori gazdasági igazgatóhelyettese összegyűjtötte az 1990–2000-ig történt postásokra irányuló kutyatámadások jegyzőkönyveit, melyeket most nekünk is megmutatott. Az esetek néha humorosak, ám legtöbbször sajnálatosak.
A Pécsi Postaigazgatóság ellátási területén, tehát Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyékben vizsgált tíz év alatt összesen 124 esetben támadtak állatok a postásokra, akik emiatt 2436 napot töltöttek táppénzen. Ebben az időben a hírlapok kézbesítését is a postások végezték, a jegyzőkönyveket áttanulmányozva elmondható, hogy leggyakrabban a reggeli órákban, a hírlapkézbesítőket támadták meg a kutyák.
A postások gyakran nem mindennapi elhivatottságukról tettek tanúbizonyságot, több esetben is a kutyaharapást követően folytatták munkájukat, csak a munkaidő befejeztével mentek el orvoshoz. Így történt ez egy 1990 novemberi esetben is, amikor a postást Pécsett a hírlapelőfizető szomszédjának kiszabadult német juhászkutyája marta meg. Aztán 1991-ben, Pogányban egy postásnő elővigyázatos volt, előre szólt a címzettnek, hogy az utcán tartózkodó kutyáját vigye be. A címzett így is tett, ám eközben kijött az udvarból a másik kutyája, aki meg is támadta a postást, a hátába harapott és fellökte.
Ebben az évben egy különleges, humorosnak is mondható eset is történt, ugyanis postás kutyája harapta meg a postást. A Postaigazgatóság területén dolgozó lakatost Nagypeterden a postahivatal vezetőjének a kutyája marta meg. Az ebek nem csak harapásukkal okoztak balesetet, 1991 decemberében csak megijesztette a kutya a kézbesítőt, ám ő a havas, jeges úton elesett, megrándult a térde.
Több részletező jegyzőkönyvben is olvasható volt, hogy a baleset úgy történt meg, hogy a postás szokás szerint kézbesítette a leveleket, a háznál belenyúlt a postaládába, azonban az a másik oldalon nem volt bezárva. Az udvaron lévő kutya meglátta a postaládába kandikáló kezet és mindjárt rá is harapott. De többszörösen visszaeső kutyák is voltak, akik a feljegyzések szerint már második-harmadik alkalommal marták meg az éppen szolgálatban lévő kézbesítőt.
Érdekesség, hogy 1990-ben az igazgatóság területén történt munkabalesetek több mint 10 százaléka volt visszavezethető a kutyaharapásra, tíz évvel később, 2000-ben már a balesetek közel egyharmadának, mintegy 30 százalékának volt oka kutyatámadás. Összességében elmondható, hogy a kézbesítők legtöbbször kisebb-nagyobb harapásokkal, zúzódásokkal megúszták az eseteket, ám ezek többsége elkerülhető lett volna, ha a kutyatulajdonos jobban figyel a támadni készülő állatra. Ez pedig nem csak harminc évvel ezelőtt volt érvényes, hanem most is az.
Méhek és macska
A legtöbb jegyzőkönyvezett esetben kutyatámadás miatt kellett táppénzre mennie a postásnak, ám az állatok által okozott sérülések között több méh vagy darázscsípés is volt. Aztán 1995 októberében egy motoros távirat-kézbesítő éppen esküvői táviratot szállított ki, melynek leadása után hazafelé tartott, amikor egy úton átszaladó macska miatt erőset fékezett. A vezető elveszítette uralmát a jármű felett, átrepült a motoron és a szomszédos ház kapubejárójának ütődött. A sajnálatos eset folyamán eszméletét vesztette, kórházba szállították, ahonnan másnap hazamehetett.