– Mit ünnepel még a Kóta-díjon túl?
– Ennek díszhelye lesz a vitrinben, bár meg kell mondjam, a Bartók Béla Férfikarral a fél évszázad során 42 díjat nyertünk és többek között kétszeres olimpiai bajnokok is vagyunk. Van továbbá még egy jubileumi esemény az életemben, most múltam 75 éves.
– Hogy került a férfikarba?
– Apósom révén, 1968-ban, s azóta is baritonista vagyok. Megjegyzem, akkoriban úgy zajlott a beéneklés, hogy zsíroskenyeret és 2 deci bort kapott hozzá minden kórustag. Mindig jól énekeltem, a suliban a rendezvényeken szerepeltem a kórusban, a próbákról viszont felmentést kaptam, mert versenyszerűen fociztam. Emellett mókamester voltam mindig, a humort pedig vittem magammal a férfikarba is, mert jól jött egy-egy poén a hosszú utazásokon.
– Hosszú utazások?
– A kórussal bejártuk az egész világot. Nekem ez jelentette az életben az igazi gazdagságot. Hamarjában európai, amerikai, ázsiai, dél-amerikai turnék ugranak be. A legemlékezetesebb talán egy Kanadát, USA-t, Mexikót érintő 18 750 mérföldes körút volt. De akadnak olyan feledhetetlen fellépések is a nyolcvanas évekből, amikor elvárás szerint minden kórus mozgalmi dalt adott elő, mi meg „matróztáncot” énekeltünk. Vagy egy kórustalálkozó, ahol 300 ember adta elő a székelyhimnuszt.
– Mindig csak a Bartók Férfikarban énekelt?
– Volt azért közben egy kis kitérő a Nyári Színházban, olyan darabokban énekeltem, mint a Don Quijote, a Bál a Savoyban, a Székelyfonó vagy a Carmina Burana.
– Említette a focit. Hol játszott?
– Ifistaként a Pécsi Haladásban, a Pécsi Dózsában, majd a Budapesti Kinizsiben. Napjainkban is a foci a hobbim, de már csak nézőként, valamint a sznúker, abból nem hagyok ki soha egyetlen adást sem.
– Mi az, amit nem csak néz de még aktívan művel is?
– A kertemet Kővágószőlősön, húsz éve ez a második otthonunk a feleségemmel, ha az idő engedi, ott vagyunk mindig. Imádunk a szőlőtőkékkel, a több tucat gyümölcsfával foglalkozni. – És egy éve, mert pontosan ennyi idős a lányunokánk, még valamit művelek. Újra elővettem a gitárom, neki játszom.
Sörfőző mesterként dolgozott
Arató László 1943-ban született Vásárosbécen, mint Haffenthaler László (kényszerből magyarosított az ötvenes években). Az általánost Mozsgón és Pécsett járta ki. Budapesten sörfőzőnek tanult, elvégezte az erjedésipari technikumot, a marxista egyetemet, a sörfőző mesteri és az üzemszervezői képzést. A Pécsi Sörgyárban dolgozott nyugdíjazásáig, s 32 évig tanított (a pécsváradi és a villányi szakképzőkben) sör- és malátagyártást. Felesége Márai Mária, gyermekeik: Péter Norbert 51, Andrea Rita 48, Balázs László 39 éves, négy fiú és egy leányunokájuk is van.