Tisztelet a bányász szaknak – a régi bányászdal első sorai jutottak eszembe, amikor a minap beléptem a pécsi városháza dísztermébe, és megláttam a bányász egyenruhát viselő ünnepeltet és a rendezőket, illetve a „Bányamanókat”. (A dal teljes szövege, a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány jóvoltából ma már szinte minden magyar bányászok lakta településen megszólal, naponta kétszer, hirdetve, hogy a bányászat megszűnése ellenére az emlékek még tovább élnek az ott élők szívében.)
A városháza falai emlékeim szerint – hisz a díszterem padjait magam is nyolc évig koptattam korábban – még ilyen színvonalas könyvbemutatót nem láthattak.
A telt házas rendezvényen nagyon sokan megjelentek, akik életük során valamilyen kapcsolatba kerültek a könyv szerzőjével, Vándori András gyémánt diplomás bányagépészmérnökkel, illetve a bányászattal. Nagy sikert aratott a könyvbemutató megkezdése előtt a tánckar két táncosának, Krizsovszki Aurórának és Krizsovszki Mercédesznek zenekíséret mellett előadott „pantomim” játéka.
Ezt követően Páva Zsolt, Pécs polgármestere mutatta be, mint régi ismerősét, a 88. életévét betöltött Bandi bácsit, és a könyv írásos változatának ismeretében méltatta annak színvonalát.
Hoppál Péter országgyűlési képviselő, mint akinek az édesapja is a miskolci egyetemen szerezte gépészmérnöki diplomáját, hasonló hangnemben, mint a polgármester úr, nagyon jónak, színvonalasnak és formabontónak tartotta a bányász dinasztiában felnőtt ember visszaemlékezéseit, a gyerekkortól napjainkig.
Végül a szerző kapott szót, és próbálta felhívni a figyelmet, hogy milyen hatalmas munka volt a megélt emlékeiből, valamint a rendelkezésére álló könyvtári és egyéb adatokból ezt a könyvet összeállítani. Egyben háláját fejezte ki mindazoknak, akik a könyv kiadásában segítséget, támogatást nyújtottak számára. T. F.
Képünk illusztráció.