Az eszeveszetten autóra átszervezett városok mind csődbe jutottak, hiszen hatalmas a levegőszennyezés, a károsanyag-kibocsátás, emiatt emberek tízezrei halnak meg tüdőbetegségben, gyerekek ezrei nőnek fel már babakocsis koruktól kezdve az utcai szmogban.
Pécs az egyik legszennyezettebb az országban – egyetlen négysávos útvonalán percenként robog végig egy-egy büdös, zajos, poros 20-30 tonnás áruszállító kamion. Tessék kiállni a gyerekklinika elé, a József Attila utcai óvoda elé, az Athinay utcai panelek elé, és mélyeket lélegezni! Rendben van, ez a város a középkori utcaszerkezetre épült, csodát nem lehet tenni. A bicikliutakat meg kell szokni, a hivatalokat ki kell vinni a város szélére a belvárosból, vagy online üzemre kell áttérni. Az a nyafogás, hogy a 4-5 Ferencesek utcai vendéglő nem tud kiszállítani – hát a hasamat fogom a nevetéstől, meg a sírástól. Tessék leszállni a futárbicikliről, tessék azon az 50 méteren molnárkocsin betolni az ellátmányt reggelenként, és felejtsük el az 5 méteres utcára festendő bicikliszáguldó sáv beteg ötletét.
A szaladgáló kisgyerek, a bottal sétáló öregek, a napozó fiatalok legyenek az utcakép, ne néhány biciklis, aki nem képes a párhuzamos utcákon kikerülni ezt a parányi útvonalat.
Ami meg a „Biciklis város” koncepciót illeti, minden város más. Nyilván nem fog a beteg nyugdíjas biciklizni, meg a kétgyerekes anyuka se tudja óvodába vinni a kicsiket (bár a sík Hollandiában, Dániában és a magyar Alföldön az ilyen utánfutó mindennapos látvány). Az egész belvárosban, és rendszerben kell gondolkodni, amikor Pécsről beszélünk: a „célbalövés” (itt szabad, ott szembejön, itt autóbusz, oda parkolók, a Szigeti úton meg több száz biciklis andalog, stb.) nem működik.
Miért jönnek a belvárosba emberek? Mit csinálnak itt? Mi kényszerít fiatalt, gyereket, idős embert, hogy ide-oda mozogjon ezen a területen? Sorolja már fel valaki, hogy hány hivatal üldögél a sétálóutcai övezetekben! Egyetemi kart, okmányirodát, iskolát, telepítenek középkori utcácskába, se parkoló, se megközelítés!
Ha nincs elég kiképzett urbanista-szociológus-mérnök-közgazdász a város egyetemén, aki erről szakdolgozna, meg workshopot tartana, akkor persze fizetni kellene a tanácsokért – talán telne az eddig még sokat nem használt tanácsadókból. És akkor nem kerülne sor arra, hogy az eszementen lekövezett klinikai hegyoldali parkoló után egy újabb (nyilván tízéves tervek alapján) épülő egyszintes aszfaltos parkolót húzzanak a város legdrágább telkére az Árkád mellé. Nincs egy zöld növénnyel befuttatott, 3-4 emeletes parkolóház a belváros peremén – ha az Árkád teteje nem lenne (ami a német célszerűség mintapéldája), már rég befulladt volna a város. Tessék körülnézni a neten: tucatszámra vannak a világon belvárosok, ahol az üzleteket és hivatalokat, iskolákat ingyen lehet megközelíteni néhány négyzetkilométeres körzetben a belvárosi elektromos buszokkal – a fiatalok meg 10–60 között üljenek biciklire!
Egy dühös tüke