Reggel kilenc óra után nyakamba vettem a várost és felkerestem Pécsett a NAV Rákóczi úti ügyfélszolgálati irodáját. A bejáratnál egy fiatal hölgy udvariasan megkérdezte, hogy segíthet-e. Elmondtam, hogy kaptam egy levelet, és azt szeretném tudni, mi a teendőm. Választott egy sorszámot, és mondta, hogy várakozzak, majd ott tájékoztatnak. Amikor megjelent a sorszám, mentem a jelzett ablakhoz.
Mutattam a hölgynek, hogy kaptam ezt a levelet – otthon kinyomtattam –, és kértem, nézze meg, hogy van-e teendőm, és mit kell tennem. A hölgy a következőket mondta: Ha nem tudja használni az ügyfélkaput, akkor menjen az okmányirodába és szüntesse meg! Mondtam, hogy a NAV-tól jött a levél, ezért kérem, nézze meg, és tájékoztasson mi a teendőm. Mondta, hogy nem ez a feladata, és menjek a kormányhivatalba. Kértem, hogy intézze az ügyemet, vagy hívja a felettesét.
Amikor a vezető odajött, és kérte, hogy mondjam el a problémámat, az ügyintéző rögtön beleszólt, hogy nem igaz, ő nem ezt mondta. Ahogy próbáltuk az esetet kibogozni, odajött egy másik ügyfél, és ő is mondta, hogy ugyanez a gondja. A vezető utasítására az ügyintéző megnézte, és közölte, hogy túlfizetésem van. A vezető azt mondta, hogy az ügyintézőre eddig csak dicséret érkezett. Én ekkor mondtam neki, hogy ezt az ügyintéző bonyodalmak nélkül simán is elintézhette volna. A vezetőnő elnézést kért, és elváltak útjaink. Igaz, azt nem tudtam meg, hogy mekkora a túlfizetésem.
A vezető, és főleg az ügyintéző jó lenne, ha megtanulnák, hogy ők a szolgáltató munkatársai. Azért vannak, hogy az ügyfelek kérésének eleget tegyenek, még akkor is, ha az ügyfél lehetne tájékozottabb az ügyfélkapu kezelésében. Örülni kéne, ha az adózók felkeresik az irodát, és jogkövető polgár módjára igyekeznek időben rendezni az ügyeiket. Egy kis empátia sem ártana!
Cs. A.