Ma már megyénkben ezek az iparágak megszűntek, a bányákat bezárták, az aknákat tömedékélessel kivégezték, azonban a minden év szeptemberének első vasárnapjára eső Bányásznap nem szűnt még meg. Ezen a napon azokon a településeken, ahol valamikor bányaüzem működött, tisztelegnek és emlékeznek az iparág működésével kapcsolatban létrehozott emlékhelyek előtt. Ez Pécs városában a korábbi években is megtörtént, hiszen a Hősök terén, Uránvárosban, az Ágoston téren, a szabolcsfalui Mártírok emlékművénél és még néhány helyen megemlékezések és koszorúzások is voltak. Persze, hogy ezeken ne csak néhány érdeklődő és volt bányász legyen jelen – hiszen igen sok család kenyérkeresője dolgozott a bányában – a programok időpontjait a médiában meghirdették. A bányaipar emlékeit őrző egyesületek, szervezetek igyekeztek a még élő munkatársaikat szintén értesíteni.
Példának Komlót emelném ki: már az év elején közzétett éves rendezvénynaptárukban szerepelt a Bányásznap megünneplése – amiről a Dunántúli Naplóban olvashattunk is.
Mi történt Pécsen? Csak a rendezvényeket megelőző egy-két napon lehetett értesülni a megyeszékhely megemlékezéseiről az interneten. Pedig pénteken Meszesen a Bányamentők szobránál, szombaton délelőtt a Hősök terén, majd vasárnap az Ágoston téri emlékműnél történt megemlékezés és koszorúzás. Ezek mellett érdekesség, hogy Vasason Retro Bányásznapot tartottak szombaton, sőt, mivel politikusok is megemlékező beszédet mondtak, állami pénz is érkezett rá. Vasárnap az uránvárosi bányásznapra került sor.
Lehet, hogy csak én gondolom azt, hogy Pécs város vezetésének, képviselőinek a minden év elején elkészített, kulturális programokat tartalmazó rendezvénynaptárában szerepelnie kell a pécsi Bányásznapoknak is? Ha országszerte a volt bányászterületeken ez nem szégyen, abban reménykedem, hogy Pécsett se érzi senki annak! Jó szerencsét!
Nagy Emil,
volt aknamélyítős