Sok száz, sok ezer társával egyetemben egy olyan időszakban kellett erre a fontos eseményre felkészülnie, amikor megállt az élet. A halálozási, megbetegedési és fertőzési adatokat tekintve nem vagyok róla meggyőződve, hogy indokolt volt a korosztályukat ilyen súlyos intézkedések alá vonni, de ha már így esett, én úgy gondolom, törekedni kellene arra, hogy ők is megkapják azt, amit az utolsó világháború óta minden korosztály megkapott: méltó búcsút a gyermekkortól, a középiskolától, egymástól a felnőttkorba való kilépés előtt.
Számukra elmaradt a zöldnap, a királyválasztás, a tanárbúcsúztató, a szerenád, a ballagás, a bankett! Ezt soha, semmilyen módon nem fogja pótolni egy-két videó a középiskoláról, egymásról. Nem értem, hogy miért nem lehet őszig, a felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt ezeket a rendkívül fontos eseményeket megtartani. A születés, keresztelő, esküvő, temetés mellett a legnagyobb családi ünnepek közé tartozik a ballagás. Ezt hiba nem megtartani, éppen elég rossz átélni a gyerekeknek azt, hogy a középiskola utolsó másfél hónapja elmaradt. Tapasztalataim szerint egyáltalán nem volt zökkenőmentes a felkészülés. Ráadásul pont ez az időszak az – az utolsó hetek –, amikor a fiatalok érezni kezdik a felelősséget, a végét valami fontosnak, a „búcsú szelét” intézménytől, barátoktól, kedves tanároktól. Sokaknak még a családtól való elszakadás kezdete is, hiszen sokan más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat.
Egy szép nyári estén nagyon szép ballagást biztosíthatnánk a fiataloknak, nyaralását sok család úgyis elhalasztotta, vagy meg sem merte rendelni. A kormány – nagyon helyesen – sok segítséget nyújt, a ballagó diákokat is támogatni kellene ezen a téren. Én úgy gondolom, a középiskolai ballagás, a gyerekkor lezárása egy olyan esemény, amiből tényleg csak egy van az életben. Elballagni az alma materből és elbúcsúzni a gyerekkortól csak egyszer lehet.
Kérem, hogy fontolják ezt meg!
Név és cím a szerkesztőségben