A félreértések eloszlatásában Herczegfalvi Ágnes neurológus főorvos, a Czeizel Intézet szakértője volt a segítségünkre.
1. tévhit: a hiperaktivitás a rossz gyerekek mentegetésére kitalált, nem létező probléma
Ezzel az állítással szemben a valóság az, hogy az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), vagyis a neurológiai-pszichés zavar okozta tünetegyüttes már az 1980-as évek óta hivatalosan létező diagnózis, a közgondolkodás azonban még ma is kétkedve tekint az irányító funkciók sérüléséből származó zavarokra.
Az ADHD leggyakoribb tünetei
- a figyelemzavar,
- a motoros nyugtalanság,
- a szertelenség,
- az impulzivitás,
amit sokan fegyelmezetlenségnek, rendetlenségnek tekintenek.
Az ADHD kezelése a gyermekpszichiáterek feladata, bár gyakran a gyermekgyógyász vagy gyermekneurológus találkozik ezzel a problémával. Az utóbbiak feladata felismerni azt, hogy nem rosszaságról vagy a túlságosan megengedő nevelés következményeiről van szó. Ha erre jutnak, kivizsgálják, van-e valamilyen neurológiai betegség a háttérben, és ha kizárták azt, a gyereket a gyermekpszichiátriai rendelésre irányítják.
2. tévhit: ki fogja nőni
Gyakran előfordul, hogy a szülők nem ismerik fel a tüneteket, vagy úgy gondolják, idővel kinövi a gyerkőc, ezért nem is fordulnak szakemberhez a problémákkal. Pedig a gyerek megfelelő terápia nélkül könnyen megkaphatja a »rossz«, »nemtörődöm«, »lusta« bélyegeket, amelyek további önértékelési zavarokhoz és a többi gyermek általi kiközösítéshez vezethetnek.
Ha gyermek 12 éves kora előtt rendszeresen tapasztaljuk
- a figyelem fenntartásának nehézségét,
- a feladatok megszervezésével és befejezésével kapcsolatos problémákat,
- a feledékenységet,
- a folytonos babrálást,
- a fészkelődést,
- a türelmetlenséget,
- a sok beszédet,
- mások félbeszakítását és
- az állandó nyugtalan mászkálásból származó kisebb-nagyobb baleseteket,
érdemes szakemberrel konzultálni.
3. tévhit: csak gyógyszeres kezelés segíthet
A megfelelő, egyénre szabott terápia kiválasztása a szakemberek feladata. Gyógyszeres kezelést csak pszichiáter írhat fel, de csak nagyon indokolt esetben. Azt mindig megelőzi az egyéni vagy a csoportos fejlesztés, a viselkedésterápia, amelyhez minden esetben a szülők és a gyerek közvetlen környezetének együttműködése is szükséges. Felnőttkorban célzott tréningekhez és kognitív terápiákhoz is fordulhatunk segítségért.
4. tévhit: a hiperaktív gyerekek értelmi képességei elmaradnak társaikétól
A kezeletlen ADHD negatívan befolyásolhatja a gyerekek iskolai előmenetelét, mivel nehézséget okoz számukra a fokozott koncentráció, a szabályok, keretek betartása. Ez azonban nincs összefüggésben a képességeikkel: gyakran kiemelkedő intelligenciával és kreativitással rendelkeznek, az intézményi keretek között hátrányként fellépő tulajdonságaikból előnyt kovácsolva sikeres művészekké, vállalkozókká, vezetőkké válhatnak.