Riasztani kellett a mentőket ahhoz a svéd nyugdíjashoz, akinek a házi gondozója véletlenül összekeverte a szemcseppjét a pillanatragasztóval és azt cseppentette a szemébe – írta meg a V4NA hírügynökség.
Az egészségügy felügyelőség jelentése szerint a gondozó egyszerűen nem tudta megmondani a különbséget a két üveg között és ez okozta a tévedést.
A beteg súlyos és maradandó látáskárosodást szenvedett.
A svéd egészségügy mélyrepülése a koronavírus járvány beálltával kezdett el felszínre kerülni, amikor egy sajátos nyájimmunitásra épülő modellt próbáltak ki. A kórházaik és az egészségügyi rendszerük azonban a jelek alapján erre nem volt kellőképpen felkészülve. Már a korai szakaszban kiderült, hogy nincs elegendő felszerelés, és egyes kórházakban alternatív megoldásokhoz kellett nyúlniuk, mint például személyes védőeszközök improvizálása.
A járvány miatt azonban felszínre került az idősotthonokban dolgozók alkalmatlansága is. Alig egy hónapja Östersund tartományi idősotthonban egy bentlakó éhen maradt, mert gondozója nem beszélt svédül. Hazatelefonált segítséget kérve, és végül
a családja derítette ki, hogy az otthon egyik dolgozója sem beszéli a nyelvet.
Az is előfordult, hogy az otthonok videókkal tájékoztatták a gondozókat az előírásokról és szigorításokról a járványhelyzet fényében, mivel azok nem értették az írásos utasításokat.
A hasonló esetek miatt Botkyrkában, ahol a statisztikák szerint a lakosság 60 százaléka bevándorló háttérrel rendelkezik új előírást vezettek be, mely ezentúl megköveteli az idősotthonokban dolgozóktól a svéd nyelv ismeretét. Továbbá elvárásként támasztották a jelenlegi dolgozókkal szemben is, hogy végezzenek el bizonyos nyelvismereti teszteket. A Samhalls Nytt rámutat, hogy a baloldal régóta kritizálja és „túl erős” követelménynek tartja a svéd nyelv ismeretét egy svéd idősotthonban, Tuva Lund, a gondozókért és egészségügyért felelős helyi bizottság elnöke azonban határozottan leszögezte, hogy a nyelvismeret alapkövetelmény az idősotthonokban.