A szakemberek a Scientific Reports című tudományos lapban bemutatott új fajt bajadasaurus pronuspinaxnak nevezték el, az állatot a dicraeosaurus nemzetségbe sorolták.
Mintegy 140 millió éve élt Argentínának abban a térségében, ahol paleontológusok rendszeresen bukkannak dinoszauruszmaradványokra. Ott találták meg 1993-ban az eddigi legnagyobb ismert szárazföldi húsevő, a giganotosaurus carolinii maradványait is. Ez a gigantosaurus a késő krétakorban élt és valószínűleg bajadasaurusokat is fogyasztott.
„Úgy véljük, hogy a bajadasaurus és az amargasaurus cazaui (amely egy másik dicraeosaurus) hátán és nyakán húzódó igen hosszú és éles tüskék arra szolgáltak, hogy elrettentse velük a ragadozókat” – hangoztatta Pablo Gallina, az Argentin Állami Tudományos és Műszaki Központ (CONICET) és a Maimonedes Egyetem kutatója.
Az állat csontvázának rekonstrukcióját a Buenos Aires-i Tudományos Kulturális Központban állították ki.
A szakemberek szerint ezek a tüskék csontszerkezetűek voltak, bőr borította őket, és könnyen eltörtek, hasadtak, ha másik állat által ütés érte őket.
A CONICET közleménye szerint a tüskék a dinoszaurusz testhőmérsékletének szabályozásában is segítettek, és abban is szerepet játszottak, hogy az állat szexuálisan vonzóbb legyen potenciális párja számára. A szakemberek úgy vélik, hogy a tüskék között húsos púpok lehettek, amelyeknek ugyanaz volt a szerepük, mint a teve púpjának.
A bajadasaurus csontváza a valaha talált dicraeosaurus-csontvázak legjobb állapotban fennmaradt példánya.
A bajadasaurus négylábú volt, a szauropodák szélesebb családjának részét képezte, és a mintegy 230 millió éve kezdődött triász földtörténeti időszaktól a mintegy 70 millió éve befejeződött késő krétakorig élt.
Az amargasaurus cazaui a dél-amerikai kontinensen élt 15 millió évvel később, mint a bajadasaurus. Mindkét fajra Neuquen tartományban bukkantak, Buenos Airestől 1200 kilométerre délre.
Borítókép: Pablo Gallina, az Argentin Állami Tudományos és Műszaki Központ (CONICET) és a Maimonedes Egyetem kutatója a bajadasaurus rekonstruált csontvázával a Buenos Aires-i Tudományos Kulturális Központban